twilightspirits
twilightspirits
Cullen-ház (a fő menüpontok)
 
Volturi játék
 
Csatlakozás a klánunkhoz és falkánkhoz (Bejelentkezés)
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Felhívás

Ha szeretnéd, hogy a Twilight ficed vagy a saját történeted megjelenjen az oldalon, akkor a következőket kell tenned:

1. Elküldöd a történeted 1. fejezetét e-mailben a spiritbliss24@gmail.com címre. A levél tárgyához írd oda, hogy: Twilight Spirits történetírás.

2. Mielőtt az 1. pontot megtennéd, olvasd el, hogy minek kell megfelelnie a történetednek, hogy felkerülhessen az oldalra: 

  • Legyen Twilight fic vagy teljesen saját történet (más fandom ficeit nem tesszük fel az oldalra),
  • A Twilight Spiritsen kívül csak egy másik honlapon lehet fent maximum az írásod.
  • A Merengőre feltöltött írásokat nem engedünk az oldalra, kivéve, ha félbehagyod ott a történetet, és a folytatás már csak nálunk jelenik meg.
  • A történeted feleljen meg az általános követelményeknek, vagyis legyen kerek, egész történet, és a magyar nyelvhelyességre és helyesírásra figyelj oda (vannak saját bétáink, akik ebben segítenek, de azért igyekezz helyesen írni).

Ha szeretnéd, hogy a rajzod, háttérképed, fejléced, vagy bármilyen más alkotásod felkerüljön az oldalra, akkor szintén küldd el a fenti e-mail címre, és a levél tárgyához írd oda, hogy: Twilight Spirits egyéb alkotások. Csak olyan alkotásokat teszünk fel a honlapra, amik maxiumum egy másik honlapon találhatóak még meg.

 
Team Nate

Team Nate

Név: Jonathan (Nate) Uley

Kor: 24 év

Lakhely: La Push

Hajszín: fekete

Szemszín: sötétbarna

Státusz: a la push-i falka Alfája

Leszármazás: Levi Uley leszármazottja

Hol olvashattok róla: A múlt árnyaiban és A jövő reménységében ( http://twilightfic.blogspot.com )

 

 

A Team Nate tagjai:

Zafír

Fummie

Juca

Vicky

Csilla

Deszy

ViviBella

Catus

Freeb

Kanga27

Bbabri

Noncsy17

Mona

Bine

Doryka

Bimbicsi

Purplemoon

Fable

Fanka

 

Aki még jelentkezni szeretne a Team Nate-hez, az szóljon nekem. :)

 

 
Team Joshua

 

Név: Joshua Call
Kor: 22 év
Lakhely: La Push
Hajszín: fekete
Szemszín: fekete
Státusz: a la push-i falka Bétája
Leszármazás: Embry Call leszármazottja, aki Billy Black fia, vagyis Black leszármazott
Hol olvashattok róla: A múlt árnyaiban és A jövő reménységében
 
 
 
A Team Joshua tagjai:
 
Mismouth
Doryka
Bimbicsi
Ancsy
Zsizsi
 
 
 
Aki még jelentkezni szeretne a Team Joshuához, az szóljon nekem. :)
 
Cullenék ebédlőasztala körül (avagy a szavazás helyszíne)
Ki a kedvenc farkasod A múlt árnyaiban vagy A jövő reménységében?

Jonathan (Nate)
Joshua (Josh)
Aidan
Daniel (Dan)
Benjamin (Benji)
Isabella
Jade
Ouray
Egyik farkast sem szeretem.
Nem olvasom a ficedet, így nem tudom, kik ők.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Frissítések

Könyvajánló - Claudia Gray: Evernight

2009.12.10. 16:43, Spirit-Bliss

Könyvajánló

Claudia Gray - Evernight

 

 

 

Nos, be kell valljam, ez az első vámpíros könyv, amit hajlandó voltam végigolvasni a Twilight óta. Valahogy nekem jobban bejönnek az új, Meyer-féle emberinek tűnő és emberibben viselkedő vámpírok, mint a régi, fekete ruhás, depressziós, vérengző vámpírok. Ők kicsit olyanok számomra, mint a mostani emósok. :D Szóval, éljenek a farmert hordó, mosolyogni tudó természetfeletti lények. :D

 

Nos, a könyv… Mikor nekiálltam, azt hittem, hogy ez is csak egy újabb vámpíros, tinédzsereknek szóló regény, amely kizárólag a Twilight okozta vámpírmánia miatt futott be, de csak félig lett igazam.

 

Miben jobb a Twilight:

 

·        Karakterek: A karakterek egyedibbek és érdekesebbek a Twilightban. Az Evernight karakterei nagyon hajaznak a Twilight és a Harry Potter karakterekre. Ezzel nem azt mondom, hogy az író lopta a karakterötleteket, csak azt, hogy véletlenül a karakterek hasonlítanak más könyvek karaktereihez. Ilyen megesik, mert nehéz újat alkotni, hiszen, az évezredek során szinte már mindent megírtak az előttünk lévő írók. :) Balthazart valamiért Emmettesnek látom, a főszereplőnek, Biancának a szobatársa egy az egyben Rosalie, a fiú főszereplőnek, Lucasnak a szobatársa olyan, mint valamelyik Weasley kölyök. Az Evernight Akadémia igazgatónőjéről pedig McGalagony professzor jut az eszembe, bár az itteni igazgatónő inkább a gonosz ikertestvérének tűnik. :D Mint látható, a mellékszereplők neve nem is nagyon maradt meg bennem, talán azért, mert tényleg nem annyira érdekesek, mint mondjuk a Cullen család tagjai, a farkasok, vagy az egyéb mellékszereplők a Twilightban. Tisztelet a kivételnek, mert pl. Balthazar az Emmettre való hajazás ellenére egész érdekes pasinak tűnik… De az ő nevét megjegyeztem. :D A karaktereken kívül, az Evernight Akadémia is számomra kissé olyan, mint a Roxfort. Vannak a beképzelt, előkelőbb diákok (mardekárosok), akik nem akarnak keveredni az új, különcnek számító diákokkal (az összes többi ház a Roxfortban).

 

·        Filozófia és érzelmek: A könyv filozófiai és érzelmi mélységei sem fogtak meg annyira, mint a Twilightban. Nem tudom, hogy azért, mert nem fejtették ki rendesen, vagy csak én nem vettem észre benne ilyesmit (ez is előfordulhat…). Az egyetlen egyedi filozofikus gondolatmenet, amit tetszett a könyvben az élet-halál kérdését boncolgatja. Ez a Bianca-Balthazar párbeszéd volt az, ami a leginkább megragadta a gondolataimat, míg a Twilightból vagy ezer ilyet fel tudnék sorolni.

 

Miben jobb az Evernight:

 

·        Nyelvhasználat, fogalmazás: Sokkal jobb a nyelvhasználata, a megfogalmazása ennek a történetnek, mint a Twilightnak. Hiába imádom a Twilightot, Meyer mondathasználata, fogalmazáskészsége a Sagában nem túl jó (viszont A Burok című regényét sokkal igényesebben írta meg, szóval, a tehetsége meg van hozzá…).

 

·        Sokkoló fordulatok, cselekményesség: A irodalmi kivitelezésen kívül pedig csodásak a történetben lévő fordulatok. Nem akarom lelőni a poénokat azzal, hogy elmondom, mik is ezek, de legyen elég annyi, hogy a könyv olvasása alatt vagy ötször sokkolódtam, mert olyasmi történt, amire egyáltalán nem számítottam. Szóval, a történet izgalmas és olvasmányos.

 

Vagyis a végső állás Twilight – Evernight, 2:2. A Twilight javára írható az egyedi, érdekes karakterek és a filozófiai-érzelmi mélységek jobb kifejtése, az Evernightéra pedig a jobb megfogalmazás és az izgalmasabb cselekményszálak.

 

A történet lényege egyébként nagy vonalakban az, hogy Bianca szülei tanárként állást kapnak az Evernight Akadémián, ezért beköltöznek a lányukkal együtt az iskolába. Bianca viszont annyira kényelmetlenül és rosszul érzi ott magát, hogy már az első tanítási napon meg akar szökni. Ekkor botlik bele az erdőben Lucasba. A fiú gyönyörű, titokzatos, furcsa, és ellenállhatatlanul vonzó. Igen, tudom, ismerősnek tűnik a történet eddig… Új iskola, veszélyesnek tűnő, mégis csábító pasi, és egy lány, aki első pillantásra vonzódik hozzá. De higgyétek el, ezek után jönnek az igazi meglepetések. :)

 

Meg kell még említenem, hogy a könyv végét szerintem, egy kicsit elkapkodta az írónő. Az egyik pillanatban még az események sűrűjében vagyunk, a másikban pedig rádöbbenünk, hogy ez volt az utolsó oldal utolsó mondata, de mindenképpen jó a könyv, és aki szereti az érzelmeket, a fordulatos cselekményeket és a vámpírokat, annak ajánlom az elolvasását. :)

 

 

 

Idézetek a könyvből:

 

 

Muris, hogy amikor azt mondják valakire, hogy „félénk”, legtöbbször mosolyognak. Mintha cuki dolog lenne, valami vicces kis szokás, amit az ember idővel kinő, mint a foghíjas mosolyt, amikor kinőnek a maradandó fogai. Ha tudnák, milyen érzés valóban félénknek lenni, nem csupán az első pillanatokban bizonytalankodni, nem mosolyognának. Ha tudnák, milyen érzés, amikor az embernek összerándul a gyomra, izzad a tenyere, vagy képtelen egyetlen értelmes mondatot is kinyögni! Ebben nincs semmi cuki.”

 

Ekkor egy férfit vettem észre az erdőben, aki csak homályosan látszott a ködben hosszú, sötét kabátban, talán húszlépésnyire tőlem. Amint megláttam, felém iramodott.

Addig a pillanatig nem tudtam, mi a félelem. Most hirtelen belém hasított a jéghideg rémület, s csak ekkor derült ki, milyen gyorsan tudok futni valójában. Nem sikoltottam, semmi értelme sem lett volna, hiszen azért mentem az erdőbe, mert tudtam, hogy ott senki se talál rám. Ennél nagyobb ostobaságot még sosem követtem el, s most úgy tűnt, ez lesz életem legutolsó rossz döntése. Még a mobilomat sem használhattam, hisz idefent nem volt térerő.

Nincs segítség! Eszelősen futnom kellett.

Hallottam a férfi lépteit, ahogy ágakat tör le és levelek recsegnek a talpa alatt. Egyre közeledett. Jesszusom, milyen gyors! Hogy futhat valaki ilyen gyorsan?!”

 

„Behúzta a fejét, s most először tudtam jól szemügyre venni. Korábban nem volt időm észrevenni rajta bármit; hiszen ha az embernek az az első benyomása valakiről, hogy egy „pszichopata gyilkos”, akkor nincs kedve a részleteket elemezni. Most azonban láttam, hogy nem felnőtt férfi, ahogy feltételeztem. Bár magas volt és széles vállú, de fiatal. Talán velem egykorú. Egyenes, a homlokát eltakaró aranybarna haja összekócolódott az üldözésben. Szögletes, erős álla és ruganyos, izmos teste volt, meg elképesztően sötétzöld szeme.

Hosszú, fekete kabátot, kitaposott fekete bakancsot, fekete szövetnadrágot és V-kivágású sötétvörös pulóvert viselt.”

 

„– Tudom. Nem vagyok hülye. De a rémálmok majd átváltoznak valami mássá. Én sosem érzem magam biztonságban. Mintha lenne egy ember, egy lény, valaki, valami, ami egyre közelebb kerül hozzám. Túl közel. Valami borzalmas. – Raquel közelebb hajolt, úgy suttogta: – Te sosem érzed úgy, hogy van ebben az iskolában valami... gonosz?

– Courtney, néha – próbáltam elviccelni a dolgot.

– Nem ilyesfajta gonoszra gondoltam, hanem igazira. – A hangja remegett. – Hiszel az igazi gonoszban?

Még soha senki nem kérdezte meg ezt tőlem, de tudtam a választ.

– Igen. Hiszek.

Raquel akkorát nyelt, hogy még én is hallottam, és néhány másodpercig csak bámultuk egymást. Nem tudva, hogy mit mondjunk ezután. Tudtam, hogy tovább kellene biztatnom, de annyira félt, hogy kénytelen voltam inkább meghallgatni.

– Itt mindig úgy érzem, hogy figyelnek – mondta. – Mindig. Még akkor is, amikor egyedül vagyok. Néha úgy érzem, mintha a rémálmaim ébren is folyatódnának. Késő éjjel hangokat hallok, kaparászást, és lábdobogást a tetőről. Aztán ha kinézek az ablakon, esküszöm, néha látok egy árnyat, amint befut az erdőbe. És a mókusok – láttad őket, ugye? Hogy milyen sok halott mókus van errefelé?

 

„– Az Evernight kiszívja belőled az életet – nevetett Raquel erőtlenül. – Ez hogy hangzik? Kiszívja az életet. Mint a vámpírok.”

 

Az éj gyermekei

2009.11.16. 13:42, Spirit-Bliss

Kikerült Kerekes Kittitől Az éj gyermekei című regény 2. fejezete az oldalra. A vén farkasok művei között megtalálhatjátok. Az írónő nevében előre is köszönöm a kritikákat! :)

Barbiee verse

2009.11.11. 17:37, Spirit-Bliss

Az Újszülött vámpírok szárnypróbálgatásaihoz felkerült Barbiee verse. Ez az első vers, amit írt, és ki másokról szólhatna, mint a mi kedvenceinkről, Edwardról és Belláról. :)

Alice látomásai frissek

2009.11.07. 17:07, Spirit-Bliss

Alice látomásaihoz felkerült Szabó Orsi új háttérképe (Alice/Jasper/Maria témájú), valamint Simon Ildi két új rajza is. :) Kérlek, pontozzátok őket, köszönöm! :)

Hadd mondjam el...

2009.11.03. 14:19, Spirit-Bliss
Spirit Bliss könyvajánlója

Laurie Halse Anderson

Hadd mondjam el

(könyvajánló)

 

 

Elhatároztam, hogy mostantól könyvajánlókat fogok írni. Igaz, nincs túl sok időm olvasni, de mikor van, azt nagyon élvezem. Épp két perce fejeztem be Laurie Halse Andersontól a Hadd mondjam el című könyvet (a Speak című film ebből készült, és a főszereplője Kristen Stewart). Nem túl hosszú, mégis napok óta olvasom már, pedig háromszor, sőt, négyszer ilyen hosszú könyvekkel is végezni tudok egy nap alatt. De ezt a könyvet emészteni kell, mert olvasás közben a történet is felemészt téged.

Egy gyors összefoglalóval kezdeném, hogy mindenki tudja, miről is van szó. Aki nem szeretne spoilert olvasni, az ne olvassa el! SPOILER!

Melinda 13 évesen elmegy a szülei tudta nélkül egy iskolai házibuliba, ahol felsőbb éves fiatalok vannak, és megerőszakolja egy szemétláda. Kihívja a rendőrséget, de mielőtt kiérnének, megijed és hazamenekül, ezért senki nem tud az erőszakról, csak annyit tudnak, hogy Melinda rájuk hívta a zsarukat.

A szülei nem tudják, mi baja van, miért romlanak a jegyei, miért nincsenek már barátai, miért nem beszél az ő kislányuk. Próbálják elodázni a problémát, igyekeznek nem foglalkozni vele, hátha magától is megoldódik majd. A diáktársai egy része utálja a buliban történtek miatt (hogy kihívta a rendőröket), a másik része lúzernek tartja, mert alig beszél, mindig depressziós, kínjában véresre rágja a száját és a körmeit, és ez ijesztő a számukra. A tanárai sem igen törődnek a lelki világával, kivéve a művészettörténet tanárát, Mr. Freemant. Egy feladatot ad Melindának: év végéig alkotnia kell egy fát, erre kapja majd a végső osztályzatát. Egyszerű feladatnak látszik, mégsem az, mert ahogyan Melinda lelke, a fái is halottak. Akár rajzolással, akár szobrászkodással próbálkozik, nem képes életet lehelni a művébe.

Közben kiderül, hogy az a szemétláda abban az iskolában végzős, ahol Melinda, és Melinda volt legjobb barátnőjével Rachellel kezd járni, ami még rátesz egy lapáttal a lelki kínokra. Melindának fogalma sincs, mit tegyen. Rachel elárulta őt, nem volt mellette, mikor a legnagyobb szüksége lett volna rá, de senki sem érdemli, hogy olyasmi történjen vele, ami azon a bulin történt Melindával. Ha szólna is, nem tudja, hogy hinne-e neki bárki egyáltalán… Viszont, ha nem szól, és valami történik a volt barátnőjével, akkor örök életében vádolhatja önmagát miatta…

SPOILER VÉGE!

A regény elég furcsán van megírva… Mikor elkezdtem olvasni, arra gondoltam, hogy megint egy klassz alaptörténet jó karakterekkel, de irodalmilag nincs túl jól megformálva az egész. Aztán rájöttem, hogy tévedtem. A regény stílusa olyan, mintha egy fiatal 14 éves lány gondolataiba láthatnánk be. Ha túl irodalmian lenne megfogalmazva, elveszne a varázs. Akkor nem rázna a hideg olvasás közben, nem szorulna össze a gyomrom, nem telnének meg könnyekkel a szemeim, és akkor kiolvastam volna egy nap alatt a történetet, mert nem kellett volna minden alig egy oldalnyi fejezet után pánikroham miatt abbahagynom az olvasást, hogy az ablakon át a szürke tájat bámulva gondolkozzam a Melindákon, vagy az ágyamra kuporodva adjam át magam a depressziónak.

Melinda többször Bunny nyuszihoz hasonlítja magát a könyvben, és én tökéletesen átéltem, mit is jelent ez. A sorokat olvasva kicsinek, gyengének éreztem magam, fáztam és féltem. Éreztem a kiszolgáltatottságot, a fájdalmat, a szégyent. Minden egyes érzést tökéletesen átadott a regény.

Mindig úgy gondoltam, hogy nincs iszonyatosabb és gonoszabb dolog annál, amit egy „férfi” tehet egy nővel, minthogy megerőszakolja. A nő ilyenkor, ha nem is hal meg ténylegesen, mégis belehal a történtekbe. Egy férfi a számomra akkor férfi, ha tudja, hogy testileg ő az erősebb, mégsem használja ki a fölényét a nővel szemben, hanem inkább megvédi őt. Aki egy nőt bánt, az gyáva, undorító és nem hogy nem férfi, de nem is ember.

Egy nő sosem tehet arról, ha megerőszakolják. Ahogyan a regényben is, sokan nem merik elmondani, mi történt velük, mert hibásnak érzik magukat, szégyellik a dolgot, pedig csak és kizárólag a szörnyetegeknek van mit szégyellniük, egyedül ők a bűnösök. Sajnálatosan, a társadalom, a törvények, nem védik eléggé a nőket. A bíróság előtt sokszor meghurcolják az áldozatot, ahelyett, hogy segítenék őt, és megbüntetnék azt, aki egy életre megnyomorította a lelkét.

Azért erről a könyvről írtam elsőként, mert úgy hiszem, érdemes lenne mindenkinek elolvasni. Nem csak a lányoknak, hanem a fiúknak is. Segíthetne lelkileg azokon, akik átéltek már ilyesmit, láthatnák, hogy mással is megtörtént, túl lehet élni, meg lehet gyógyulni, csak rá kell jönniük, ők még mindig bűntelenek, nem kell magukat vádolniuk és szégyellniük. Azokat a szerencséseket pedig, akiknek nem kellett ilyesmin átesniük, figyelmezteti, hogy járjanak nyitottabb szemmel, és ha egy segélykérő pillantást látnak – mert az ilyen Melindák némák önhibájukon kívül -, akkor meg tudják adni azt a támaszt, amire szükség van.

Én szerencsésnek mondhatom magam, mert a második csoportba tartozom annak ellenére, hogy voltam párszor rémisztő és kiszolgáltatott helyzetben. A sors vigyázott rám, nem hagyta, hogy bajom essen, és ezért szörnyen hálás vagyok, mert fogalmam sincs, hogy viselte volna el a törékeny lelkem a terheket. Máig elönt a pánik, ha azokra a pillanatokra gondolok, máig vannak olyan részletek, amikről senki sem tud, ezért is értem meg nagyrészt, mit érezhetnek az első csoportba tartozó nők.

Segítsük őket, ahogy csak tudjuk, mert néha az is segít, ha csak hallgatunk, és ők beszélhetnek. Hadd mondják el!

 

 

 

Néhány idézet, ami tetszett valamiért:

 

„Figyelem magam a szemközti falon lévő tükörben. Uh. A hajamat teljesen takarja a paplan. Az arcomat mustrálom. Tehetnék egy arcot a fámra. Két beesett szem a szemöldökök fekete foltjai alatt. Malacszerű orrlyukak, szétrágott száj. Nem éppen erdei nimfaszerű. Nem bírom abbahagyni a szájrágást. Úgy látszik, a szám valaki másé, valakié, akit nem ismerek.

Fölkelek, és leakasztom a tükröt a falról. Beállítom a gardróbba, arccal a falnak.”

 

„Spanyolórán megszégyenülök. A „linda” spanyolul azt jelenti, „csinos”. Nagyon jó vicc. Mrs. Spanyoltanár felszólít. Valamelyik humoristaóriás erre: „No, Melinda no linda.”1 [1 Nem, Melinda nem csinos.]Az óra további részében Me-no-lindának neveznek. Így kezdhetik a terroristák is, ilyen ártatlan tréfákkal. Félek, késő már átjelentkezni németre.

Próbálok valami átfogó magyarázatot találni arra, ami velem történik. Azon a partin elraboltak az ufók. Létrehoztak egy alvilágot meg egy algimnáziumot, hogy a reakcióimat tanulmányozzák. Mondjuk, a menzakajára ez egész jó magyarázat. De a többire… Az ufók kicsit túlzásba viszik a vizsgálódást.”

 

„A mosdóban bujkálok, amíg Heather busza el nem megy. A sós könnyek kellemesen csípik az ajkaimat. Addig mosom az arcom a mosdóban, amíg nem marad belőle semmi: se szemek, se orr, se száj. Semmi.”

 

„Egyre inkább nehezemre esik beszélni. A torkom mindig ki van száradva, az ajkaim sebesek. Amikor reggel fölébredek, az állkapcsom olyan szorosan zárva van, hogy megfájdul a fejem tőle. Heatherrel néha tudok beszélni, ha kettesben vagyunk. De valahányszor a szüleimhez vagy egy tanárhoz akarok szólni, hadarni kezdek vagy lebénulok. Mi van velem? Mintha valami súlyos gégehurutom volna.

Tudom, hogy nem vagyok teljesen tiszta. El akarok menekülni, átváltozni, egy másik galaxisba akarom transzportálni magamat. Be akarok vallani mindent, valaki másra akarom testálni a mocskot, a szégyent, a haragot. Valami vadállat van a hasamban, hallom, ahogy kapar a bordáim között. A raktáramban legalább csak én hallom, más senki…”

 

„A mi békánk a hátán fekszik. Vajon egy hercegre vár, hogy az egy smacival hercegnősítse? Mellette állok a késemmel. Ms. Keen hangja döngicséléssé tompul. A torkom kiszárad. Alig kapok levegőt. Kinyújtom a kezem, megtámasztom magam az asztalon. David odatűzi a kis békakezeket a boncolótálcához. Szétfeszíti a kis békalábakat, és odatűzi a békalábfejeket is. Nekem kell felmetszenem a hasát. Ahogy vágok, sikoltani van kedvem, a szagok kavarognak, leveleket érzek a hajamban.

Nem emlékszem, hogy jutok ki. David azt mondja, bevertem a fejem az asztal szélébe, amikor elájultam. Az ápolónő felhívja anyut, mivel injekcióra van szükségem. A doktornő a szemfenekemet bámulja egy erős lámpával. Vajon ki tudja olvasni onnan a gondolataim? És ha igen, mit csinál? Hívja a zsarukat? Diliházba küld? Csak aludni akarok. Hátha akkor eltűnnek az emlékek… De tudom, hogy nem fognak. Csak egy agysebész tudná kivágni belőlem őket.”

 

„Épp a fémműhely mellett ragasztgatok, amikor AZ fölbukkan. Fémes hideg önt el. AZ hozzám szól.

„Zöldfülű.” – vigyorog.

Hát megtalált… Azt hittem, megúszom. Négyszáz másik újonc van még itt, abból kétszáz lány. A többi évfolyamról nem is szólva. De EZ nekem beszél.

Érzem a szagát. Hányinger kerülget. Eldobom a plakátokat, el a ragasztószalagot és futok, futok orromban a szagával, fejemben az emlékekkel, és tudom, hogy ő is emlékszik…”

 

„Szétnyitok egy csatot, és megkarcolom vele a bal csuklóm belső felét. Szánalmas. Ha az öngyilkossági kísérlet segélykiáltás, akkor ez vajon micsoda? Segélypityergés? Segélynyöszörgés? Vékony csíkokat húzok, egyiket a másik után, amíg egyszer csak nem fáj már. Olyan a karom, mintha egy rózsabokorral birkóztam volna.

Anyu reggelinél meglátja a csuklóm.

Anyu: „Nincs énnekem időm ilyen hülyeségekre, Melinda.””

 

„Keresztülvágok a parkolón. Az ajtón kijön AZ. Andy Evans közeleg egy málnás-pudingos fánkkal az egyik kezében, és egy kávéval a másikban. Megállok egy befagyott pocsolyán. Talán nem vesz észre, ha nem mozdulok. A nyulak stratégiája is ez, megmerevednek a ragadozók jelenlétében.

A kocsija tetejére teszi a kávét, a kulcs után túr a zsebében. Nagyon, nagyon felnőtt ez a kávés, kocsikulcsos, suliból lógós pasi. Elejti a kulcsot, káromkodik. Nem fog észrevenni. Nem vagyok itt, ki van zárva, hogy meglásson a bíbor, pillecukor kabátomban.

De persze ezzel a fickóval nincs szerencsém. Félrefordítja a fejét, észrevesz. Farkasszerű mosoly – nagymama, mért ilyen nagyok a fogaid?

Hozzám lép, nyújtja a fánkját. „Kérsz egy falatot?”, kérdezi.

Bunny nyuszi nekiiramodik, forró nyomokat hagy a hóban. Tünés, tünés, tünés. Mért nem tudtam én így futni, amikor még normális, beszélő lány voltam?

Futás közben úgy érzem, tizenegy éves vagyok és villámgyors. Sávot égetek a járdában, megolvasztom a havat és a jeget háromlábnyira mindkét oldalon.”

 

„Persze Mr. Freemannek megvan a maga baja. Többnyire csak ül a székén, és egy új vásznat bámul. Egyszínűre van festve: annyira kék, hogy szinte fekete. Semmi fény, és fény híján semmi árnyék. Ivy megkérdezi tőle, hogy mi ez. Mr. Freeman felriad a révületből, és úgy néz rá, mintha csak most vette volna észre, hogy a terem tele van diákokkal.

Mr. Freeman: „Velence éjszaka, egy könyvelő szíve, visszautasított szerelem. Amikor Bostonban laktam, penészt növesztettem egy narancson, annak volt ilyen színe. A bolondok vére. Zavar. Lakat belseje, a vas íze. Kétségbeesés. Elsötétített város. Egy dohányos tüdeje. Egy kislány haja, aki remény nélkül nő fel. Egy iskolaigazgató szíve…”” (Spirit Bliss megjegyzése: Nekem miért nincsenek ilyen hatalmas, csodálatos fantáziával megáldott, nyitott, odafigyelő és értelmes tanáraim, akik egy egyszínű vászonba ennyi mindent belelátnak? Zseniális…)

 

„David Petrakis erősen küzd, hogy ébren maradjon. Tényleg kedvelne? Mindig felidegesítem. Szerintem meg van győződve róla, hogy miattam lesz gyengébb jegye. Szeretném, ha szeretne? Számba veszem a hüvelykujjam. Nem. Azt szeretném, ha akárki szeretne. Akarok egy szivecskés cédulát. Túl erősen feszegetem a hüvelykujjam körmét, vérzik. Szorítom, a vércsepp szabályos gömbalakba gyűlik, mielőtt legördülne a tenyerembe. David észreveszi, ad egy zsebkendőt. Belenyomom a sebbe. A kis, fehér papírcellák feloldódnak, ahogy megtelnek vérrel. Nem fáj. Nem fáj semmi, csak a kipirult arcok és a mosolyok, amik fecskékként röpdösnek a teremben.

Kinyitom a füzetem, és azt írom Davidnek: „Köszönöm.” Elécsúsztatom. Nagyot nyel, az ádámcsutkája a nyaka aljáig csúszik, majd ismét fölugrik. Visszaír: „Szívesen”. És most? Még erősebben szorítom a zsebkendőt az ujjamra, ahogy koncentrálok. Ms. Keen madárkája kikel. Megrajzolom Ms. Keent rigóként. David mosolyog. Ágat rajzol a lábai alá, majd visszatolja a füzetet. Megpróbálok az ágból fát csinálni. Egészen jó, sokkal jobb, mint bármi, amit művészetórán csináltam. Csöngetnek, David keze hozzáér az enyémhez, ahogy összeszedi a könyveit. Kilövök a székből. Nem merek ránézni.”

 

„A kártya még mindig ott van, a remény kicsi, fehér sugara, rajta a nevem. Letépem és fölnyitom. Valami a lábaimhoz hullik. A képen két helyes maci osztozik egy csupor mézen. Kinyitom. „Köszönöm, hogy megértesz. Te vagy a legtündéribb!” Bíbor tollal írták. „Sok szerencsét!!! Heather.”

Megnézem, mi esett le. A barátság-nyaklánc, amit karácsony környékén, egy elborult pillanatomban Heathernek adtam. Hülye, hülye, hülye! Hogy milyen hülye tudok lenni! Reccsenést hallok belülről, bizonyára a bordáim dőlnek rá épp a tüdőmre, nem kapok levegőt. Végigbotladozom a folyosón, aztán még egy folyosón, meg még egy folyosón, amíg oda nem érek a saját kis raktáramhoz, beosonok, rátolom a reteszt, még a villanyt sem kapcsolom fel, csak zuhanok, zuhanok vagy egy mérföldet a barna fotelem aljába, belemélyesztem a fogaimat a csuklóm fehér húsába, és csak bőgök, mint egy csecsemő, ahogy az is vagyok.”

 

„A belépő sorstársunk épp Andy Evans. A reggelim megerjed a számban. Mr. Neckre mosolyog, és mellém ül.

Mr. Neck: „Lógás megint, Andy?”

Andy: „Nem, uram. Az ön egyik kollégája úgy véli, nem viselkedem tisztelettudóan. Ön elhiszi ezt?”

Mr. Neck: „Csönd legyen!”

Ismét Bunny nyuszivá válok, de hiába keresek menedéket ezen a nyílt terepen. Úgy ülök, mintha egy gránát lenne a számban. Egyetlen mozdulat, egyetlen szó, és a gránát felrobban.

Már én is aggódom az agyam állapota miatt.

Amikor Mr. Neck nem figyel, Andy a fülembe lehel.

Azt hiszem, megölöm…”

 

„Úgy állítom be a tükröt, hogy lássam a tükörképem tükörképeit, több mérföldnyit magamból és az új farmeromból. A fülem mögé fésülöm a hajam. Meg kellett volna mosnom. Az arcom is koszos. A tükörhöz hajolok. Szemek és szemek és szemek néznek vissza. Köztük vagyok valahol? Ezernyi szem pislant. Semmi smink. Sötét karikák. Beljebb húzom a tükör két szárát, üvegbe csomagolom magam, kizárom az áruházat.

Az arcom Picasso-rajzzá esik szét, a testem hasábokra tagolódik.

Hozzányomom a sebes számat a tükörhöz. Ezer vérző, kicserepesedett száj. Az üvegre lehelek, a szám eltűnik a ködben. Úgy érzem, mintha leégett volna a bőröm. Mintha tövisbokortól tövisbokorig botladoznék.”

 

„Szórványosan akad még pár hozzám hasonló lúzer a vidám tinédzserek között, aszalt szilvák az iskola zabpehelytáljában. Csakhogy a többieknek van erejük ahhoz, hogy együtt üljenek más lúzerekkel. Én vagyok az egyetlen, aki egyedül ül, fölöttem neonfelirat virít: „Teljes, totális lúzer. Nem teljesen normális. Maradj távol! Etetése tilos!””

 

„Amikor kicsi voltam, azt játszottam, hogy királylány vagyok, akit örökbe fogadtak, miután a birodalmamat lerohanták a rosszfiúk. Az igazi szüleim, Mr. Király és Mrs. Királyné bármelyik pillanatban értem küldhetik a limuzint. Közel voltam hozzá, hogy hétévesen szívrohamom legyen, amikor apámért egyszer limuzint küldtek, hogy kivigye a reptérre. Tényleg azt hittem, értem jöttek, de nem akartam menni. Apám taxival járt ezután.

Kinézek az ablakon. Sehol egy limuzin, egy szekér vagy egy hintó. Most, hogy mennék, senki nem akar elvinni.”

 

„Valaki lekapcsolja a villanyt. Felkapom a fejem. Andy Vadállat van itt. A kis nyúlszív kiszakad a mellkasomból, és végigpattog a lapon, véres nyomokat hagy a gyökereken. Visszakapcsolja a fényt.

Érzem a szagát. Hol veheti ezt a kölnit? Szerintem Félelem a márkája. Ez is olyan ismétlődő rémálom, mint amikor az ember zuhan, és sosem ér földet. Azzal a különbséggel, hogy én már becsapódtam a földbe kétszázzal.

AZ: „Nem láttad Rachelt? Rachel Bruint?

Csöndben, mereven ülök. Talán elbújhatnék a fémasztalok vagy az agyagedények között. Felém jön, nagy lépésekkel. A szaga fojtogat. Megremegek.

AZ: „Úgy volt, hogy találkozunk, de nem találom sehol. Ismered, nem!?”

Én: …

Ez fölül az asztalomra, a combja elkeni a krétarajzomat, a gyökereket.

AZ: „Hello! Van ott valaki? Süket vagy?”

Ez belebámul az arcomba. Olyan szorosan tartom az állkapcsom, hogy a fogaim szinte porrá őrlődnek.

Egy szarvas vagyok, ami megmerevedett a kamion fénycsóvájában. Megint bántani fog? Csak nem teheti meg az iskolában? Vagy igen? Mért nem tudok sikítani, mondani vagy tenni valamit? Mért félek ennyire?

„Andy? Kint vártam rád.” Rachel libben a terembe, csicsás cigányszoknyát visel, meg szemgolyónyi tükrökből fűzött nyakláncot. Fintorog, Andy leugrik az asztalról, elszakítja a papírt, krétadarabokat szór a földre.”

 

„Vajon milyen lenne az én tévéshow-m? Ha iskola utáni különkiadás lenne, egy nagyteremnyi közönség előtt beszélnék arról: Hogyan veszítsük el a szüzességünket. Vagy: Mért nem jó az alkohol? Esetleg: Buli, hazugságok, erőszak.

Engem megerőszakoltak???

A műsorvezető: „Vizsgáljuk csak meg. Befogta a kezével a szádat. Tizenhárom éves voltál. Az nem érdekes, hogy be voltál rúgva. Téged, drágám, megerőszakoltak. Micsoda borzalmas, iszonyú dolog. Elmondtad már valakinek? Nem tarthatod magadban örökre. Tud valaki adni neki egy zsebkendőt?”

Egy lány a műsorból: „Ezt a fiút felelősségre kell vonni! Bíróság előtt a helye! Nem a te hibád. Ide hallgass, figyelj rám, figyelj rám! Nem a te hibád! Az a srác egy állat!”

Másik lány: „Talán bizony szerelem volt? Vágy? Volt kedvesség, gyengédség? Olyan volt, mint ahogy a magazinok mesélnek az Első Alkalomról? Nem, nem, nem és nem! Mondj már valamit, Melinda! Nem hallom!”

A fejem majd széthasad, a torkom ég, a gyomromban valami veszélyes hulladék fortyog. Aludni akarok. Egy kis kóma jólesne. Vagy egy kis emlékezetzavar. Bármi, csak megszabaduljak ezektől a gondolatoktól, ezektől a suttogásoktól a fejemben. A fejemet is megerőszakolta?”

 

„Abba a mosdóba vezet, ahol kimosta az ingemet, amiből, erről jut eszembe, a fehérítés ellenére sem jöttek ki a foltok. A vécéfalra mutat. „Nézd meg.”

PASIK, AKIKTŐL JOBB ÓVAKODNI

Andy Evans

Köcsög.

Seggfej.

Kerüld el!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!l!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Le kéne csukni.

Azt hiszi, ő a nagy Ő.

Mi az a szer, amit a perverzeknek adnak, hogy ne álljon fel nekik?

Nem tudom, de minden reggel be kéne neki adni. Egyszer voltam vele moziban, már az előzetesek alatt be akart nyúlni a bugyimba.

És egy csomó hasonló. Különböző tollak, különböző írások.

Repülni tudnék!”

 

„Valami kell még ehhez a fához. Kimegyek az asztalhoz, elveszek egy barna papírívet és egy krétát. Mr. Freeman a művészeti galériákról beszél, én pedig a madarakat gyakorlom. Elég ügyetlen vagyok a kötéssel a kezemen, de nem adom fel. Gondolkodás nélkül rajzolom őket: repülj, repülj, tollak, szárnyak. Vízcsepp hullik a papírra, a madarak ragyognak, tolluk az éledő remény.

Megtörtént. Nem lehet meg nem történtté tenni, sem elfelejteni. Sem elfutni, sem elrepülni, sem elbújni, sem eltemetni. Andy Evans megerőszakolt augusztusban, amikor részeg voltam, és túl fiatal ahhoz, hogy tudjam, mi történik. Nem az én hibám volt. Az övé. Nem az én hibám volt, és nem akarok ebbe belehalni. Felnövök.

Nézem az egyszerű skiccet. Bár a szememből ömlő folyó miatt alig látom. Nem tökéletes, és pont ettől jó.”

 

Szabadság - szerelem, avagy A szerelem demokráciája az Eclipse-ben

2009.11.03. 10:06, Fable
Fable cikke

Szabadság  – szerelem,

avagy

A szerelem demokráciája az Eclipse-ben  
 

[Elválás – Összetört szívek (befejező rész). 

„- Drágám, mi nem lehetünk egymáséi.

  • Miért nem?
  • Mert akkora társadalmi és szociális szakadék van közöttünk, hogy azt függőhíddal sem lehetne ’jóvátenni’!
  • Akkor most mi lesz velünk? De hiszen szeretlek! Nem tudok nélküled élni!
  • Én is imádlak, egyetlenem. De hozzá kell mennem ahhoz az emberhez, akit az apám szánt nekem. Ő kedves hozzám és rajong értem, és bár nem TE vagy, nincs más választásom. Még ha boldogtalan is leszek és az űr a lelkemben örökre megmarad, elhagylak TÉGED. Így mindenki más megnyugszik, helyreáll a családi béke. Isten áldjon, szerelmem!
  • Ég veled! Istenem, megszakad a szívem!

 

És ezzel elváltak a szerelmesek útjai, helyreállt a világban a rend… CSAK az ő életük egy hatalmas szeletje vált örökké sivárrá…  

VÉGE]  

…De hát, mint tudjuk, a (szerelem)sebek - ha mégoly nagyok is- behegednek. Lehet, hogy három műtétre való öltés kell hozzá és egy borzasztó jó szívsebész, de a szervezetben beindul az öngyógyítási folyamat, előbb-utóbb kevésbé fog fájni, ’jajgatni’.

   Még most is kísértenek a beteljesületlen szerelmek rémképei. Soha nem szerettem az olyan történeteket, ahol a nyilvánvalóan egymásnak teremtett, ’párnak valók’ csak kerülgetik egymást, szenvedve, azzal a felkiáltással, hogy jobb mindenkinek, ha ők külön járják a sivatagot. Merthogy a másik felük nélkül az élet olyan, mint az állandó aszállyal küzdő Szahara.

  

   Nem leszek író. A fenti rövidke snittel, mint amatőr próbálkozó csak az a célom, hogy képzeljétek el, milyen lett volna, ha Stephenie Meyer hasonló szavakat (vámpíros felhanggal) ad Bella szájába, azokkal elszakítva őt az igaz szerelmétől. Na, hogy megy? Ugye hogy… Nekem sem sikerült… 

   Van egy olyan, egyszerűségében felettébb bölcs mondás, miszerint nincsen rózsa tövis nélkül. Nagy baj, ha az ember képes feladni valamit azért, mert küzdeni kell érte. Tudja, hogy a cél nemes és egyértelmű, de megfutamodik és inkább a biztos kikötőt választja. Ami persze adhat valamiféle kárpótlást, lásd fönt: biztonságot, de az életben - nem tudom, ti tapasztaltátok-e már – én mindig akkor éreztem a legtökéletesebb elégedettséget, amikor meg kellett küzdenem, vagy inkább szenvednem az áhított dolgokért.

  

   Bella kap egy lehetőséget a sorstól, mégpedig azt, hogy megismerje a boldogságot Edward mellett, azt a fajtát, amit csak a nagy Ő-től kaphat az ember lánya.

Lefagytam, amikor a Twilight Saga harmadik részében Jacobot csókolva elgondolkozott azon, mi lenne, ha a farkasfiúval maradna. Nem hittem el, hogy ez eszébe jutott.

  

   Arra gondoltam, hogy nekem eszem ágában sem lett volna ezt tenni, amikor egy másik szeretetteljes, aranybarna szempár vár rám valahol, csak rám. Megfordult a fejemben, hogy most azonnal leteszem a könyvet, és elő sem veszem többé, annyira lehangolt ez a kis közjáték, ahogy mondani szokták. Megértem én, hogy kellett a csavar a regénybe, az érdekesség kedvéért, és ha őszinte akarok lenni, Jacob megérdemelte ezt a hamar tovaröppenő esélyt.

   Mégis, annak ellenére, hogy Edward egy élő Damoklész kardja Bella feje fölött, az a véleményem, azért a férfiért, aki annyi mindent feláldoz magából egy nőért, mint főhősünk, és ilyen odaadással képes szeretni, érdemes vállalni a kockázatot és harcolni minden egyes együtt töltött percért. Csak Ő lehet az igazi, ŐT pedig nem lehet pótolni, akármennyi Jacob mászkál is a környéken.  

          

   Várom a Team Jacob véleményét! :-) 

Fable

 

 

 

Rajzok és felhívás

2009.11.02. 14:59, Spirit-Bliss

A Rajzok menüpontba feltettem Cselédes Judit két új rajzát, valamint Freeb rajzát. Kérlek, értékeljétek őket! :) Köszönöm. :)

Ezen kívül felvételt hirdetek ismét több posztra:

1. Béta: 

Feltételek: 

  • elegendő szabadidő
  • jó helyesírás
  • szorgalom
  • bétázásban való jártasság

2. Videókészítők: 

Feltételek:

  • elegendő szabadidő
  • egy videókészítő program jó ismerete
  • szorgalom

Egyelőre ennyi lenne. Akit érdekel a munka, az írjon nekem a spiritbliss24@gmail.com e-mail címre. Csak olyanok jelentkezzenek, akik a feltételeknek megfelelnek!

A Cullen ház szobái, avagy egy különleges fórum

2009.10.23. 12:14, Spirit-Bliss

Mint észrevehettétek, tegnap óta a jobb oldalon található egy chat, ahol beszélgethetünk mindenféléről. :)

Ezen kívül, bal oldalra, a Cullen-ház (a fő menüpontok) közé felkerült A Cullen ház szobái menüpont, ami egy különleges fórumot rejt. :) Kérlek, hogy csak az adott topik témájában írjatok mindig, az egyéb beszélgetéseket a chatben (vagy ha van igény rá, akkor készítek egy beszélgetős fórumot) folytathatjátok le. :)

Jó fórumozást! :)

Enci képregénye

2009.10.22. 13:46, Spirit-Bliss

Enci megint csinált nekünk egy vicces kis képregényt. :) A képre kattintva vagy az Extráknál megnézhetitek nagyobban is! Várjuk a véleményeteket! :)

 

 

Ingyenes képfeltöltés 

Szavazás

2009.10.19. 14:32, Spirit-Bliss

Kikerült egy új szavazás (bal oldalon, lent található), melyben arra vagyok kíváncsi, hogy ki a kedvenc farkasotok. :) A régebbi szavazások eredményeit a Lezárt szavazásoknál megnézhetitek. :)

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 
Vén farkasok művei (haladó írók ficei)
 
Újszülött vámpírok szárnypróbálgatásai (kezdő írók ficei)
 
Alice látomásai (háttérképek, fejlécek, rajzok)
 
Morgások és vonyítások (avagy a társalgó)
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Régi idők mozija (videók)
 
Forksi hírmondó (cikkek, hírek, interjúk - archívum)
 
Nomádok útvonalai (linkek más Twilightos oldalakra)
 
Testvérklánok (linkcserés honlapok)
 
Időmérő halandóknak
 

Hova mehetnék, mikor az árnyak hívnak? ~ Egyre közelebb jön ~ Elvesztem az uralmamat ~ Átveszi a hatalmat~ Ments meg!    *****    A szíved úgy ver mint egy dob - A üldözés csak most kezdõdik - Egy rossz lépés és az enyém vagy - FRPG    *****    Megnyílt Palvin Barbara elsõ magyar rajongói oldala. Tudj meg róla mindent és gyönyörködj a képeiben :)    *****    Légy a magad Asztrológusa! INGYENES OKTATÁS, bármikor elkezdheted – keress oldalamon!    *****    JégVirág Design***Kódot keresel?Designt keresel?Elakadtál? itt a helyed...várom a cseréket is***JégVirág Design    *****    MARGOT ROBBIE MAGYARORSZÁG - AZ EGYETLEN MAGYAR FORRÁSOD A SZÍNÉSZNÕRÕL - ISMERD MEG A SUICIDE SQUADBELI HARLEY QUINN-T    *****    in-spotlight.tumblr.com - designcsere, nyitás, zárás? megosztanád másokkal is a hírt? akkor itt a helyed!    *****    Megnyílt Palvin Barbara elsõ magyar rajongói oldala. Tudj meg róla mindent és gyönyörködj a képeiben :)    *****    Új design - Charmed - Mágia - Extrák - Érdekességek - Cikkek - Bûbájos boszorkák - Charmed - Játékok - Charmed    *****    Megújult a Nikkiiworld. Immár új címen (is), új tartalmakkal, teljesen új oldalszerkezettel, és egy új csettel vár! :)    *****    szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték    *****    A kúszó árnyak meg akarnak erõsödni, mélyebben, mint az igazság. Próbálok ellenállni, de téged akarlak.    *****    A szíved úgy ver mint egy dob - A üldözés csak most kezdõdik - Egy rossz lépés és az enyém vagy - FRPG    *****    "Csak mert rokon, attól még nem családtag. Azt ki kell érdemelni."    *****    What do you want, what do you want me to say? Sorry that I lost our love, until the end of time.    *****    SZÉPSÉGÁPOLÁS MINDEN MENNYISÉGBEN! DIVAT, ÖLTÖZKÖDÉS, SMINK TIPPEK, TANÁCSOK, ONLINE RENDELÉS!    *****    Megnyílt Palvin Barbara elsõ magyar rajongói oldala. Tudj meg róla mindent és gyönyörködj a képeiben :)    *****    Hangmasszázs, hangfürdõ, bemutatók    *****    in-spotlight.tumblr.com - designcsere, nyitás, zárás? megosztanád másokkal is a hírt? akkor itt a helyed!    *****    Még nevezhetsz a Nyomtatható sulis cuccok versenyre! Várjuk a saját készítésû órarendeket, könyvjelzõket, füzetcímkéket!