- Pedig nem! - Most szólalt meg először a szőkés-barna. - Itt nálunk mindenki egyenrangú. Ja, és részemről rendben. - vetette oda lazán és fogrém reklámba illő mosolyt villogtatott. Lea erre csak zavartan elmosolyodott. „Pedig ezt már ezerszer megbeszéltük, de Chuck csak tovább próbálkozott.” Magában megmosolyogta a „Chuck csak”-os szófordulatot. Majd a szőke hajú ficsúrhoz fordult.
- Te Brian nem mondasz semmit? Pedig sportot űzöl a beszólásokból… Naaa! - nógatta kedvesen Lea.
- Hát jó, Miss Agyilagszőkevagyokdejólleplezem! Egy csata a hóban, ahol lilára dobálhatlak? Had gondolkodjam… - egy pillanatig elmerengett, majd ördögi vigyorra húzta száját, kivillantva hófehér fogsorát, ami szintén fogpaszta reklámba illett volna. „Egókirály, pff!” - Kihagyni egy ilyen alkalmat, ugyan…
- Na, jó akkor készítsd ki az öltönyödet, mert testi sértésért beperellek akkor.
Most rajta volt a sor, hogy gonosz vigyorra húzza ajkait. A csipetcsapatból mindenki féktelen kacagásba tört ki. Lea és Brian mindig kötekedtek… de ugyan akkor nagyon jó haverok voltak. Majd tovább fojtatta:
- Tom, Jake? Megkukultatok vagy mi? - vigyorogva néztek Leára.
- Jajj fiúk, attól hogy még egypetéjű ikrek vagytok, nincsenek kiváltságaitok. Nos, szeretném hallani végre a válaszotokat!
Másik két fiú a hasukat fogták a nevetéstől. Míg a felszólítottak gyűlölködve néztek Liura. Egy ideig farkasszemet néztek mindhárman. Elég érdekes, mi? Végül rászánták magukat a válaszadásra.
- Hát jó…
- … mi talán...
- … belegyezünk, ha…
- … lehet egy…
- … feltételünk…
- Befejeznétek végre? - kiabálta egyszerre a két lány. Hát igen, elég idegesítő, amikor befejezik egymás mondatát. Tiszta Weasley-ikrek feeling. Hát igen, onnan koppintották.
- Ha nagyon szépen kéritek. - mondták egyszerre boci szemekkel, majd összevigyorogtak.
- Kérünk titeket, ó hatalmasságok! - ironizált Liu.
- Rendben, a feltételünk az, hogy mi választjuk a helyet és az időpontot, valamint azt, hogy ki kivel lesz. Áll az alku?
- Hé-hé! Ehhez nekem is lesz egy-két szavam. - szólalt meg Brian. - Mik vagytok ti? Istenek vagy mi? És még nekem mondják, hogy akkora egóm van, mint egy felhőkarcoló. - Itt felhorkantott. Chuck helyeslően bólogatott. A lányok „elismerően” néztek már-már fehér hajú fiúra.
- Sajnálom, de ez egy kikötésünk van. - Most is Jake szólalt meg. - Vagy ez, vagy mi nem megyünk.
- Ugyan, úgy is el fogtok jönni, szóval mindegy, nem? - mosolygott sejtelmesen Chuck.
- Csajok, na meg srácok! - kiáltott a hátuk mögül egy barna egyenes szálú hajjal rendelkező lány. Kék szeme vidáman csillogott. Csillogó, műbőr kabát, a kabát ujja alól kivillanó szegecses karkötő, fehér ing, nyakában egy fekete nyakkendővel, skótkockás miniszoknya szegecsekkel kirakott övvel és egy térd fölé érő telitalpú csizma volt rajta. Sminkje elég erős volt, jobb szemöldökén egy piercing volt.
- Gwen! De jó, meggyógyultál, kicsim. - szólította meg az oda tartó lányt Brian. A „rockbaby” egyből a fiúhoz ment és egy hosszú üdvözlő csókban forrtak össze. Tom zavartan köhintett egyet.
- Gwen baba, nekünk nem is köszönsz? Bár a nyálas részt kihagyhatod, de csak azért, mert nem akarok korai halált - vigyorgott – meg aztán mihez kezdene a világ nélkülem? - ironizált, mire mindenki megcsóválta a fejét, kivétel a testvére, ő csak vigyorgott.
- Na, igen öcsi, amúgy is túl fiatal vagy a halálhoz. - mondta nagy komolyan Jake.
- Hééé! Én születtem hamarabb, nem te, ÖCSI!
- Jaj, ne már megint kezdik! - sóhajtottak egy emberként.
- És hiányoztam gyerekek? - kérdeztem kacéran Gwen.
- Nekem nagyon macikám! - mondta Brian. Erre elpirult a célszemély.
- Ne mondj ilyet, mert főt rák lesz belőlem.
- Nekem úgy is tetszenél. - kontrázott rá egy bókkal a fiú.
- Nocsak, az oroszlánkirályból egy szelídített viháncoló bárány lett. - gúnyolódott Lea, majd folytatta. - Mondd csak Gwen, hogy csinálod? - itt őszinte érdeklődés ült ki az arcára, és kiskutyaszemekkel nézett Gwenre, aki erre elnevette magát.
- Gyere, megsúgom a titkát! - majd üdvözlő ölelés közben elmondta a nagy „titkot”. - Liu neked is elmondom a titkot. És az ajándékod is odaadom! - Majd újabb ölelés.
Még beszélgettek egy ideig, Tom és Jake még mindig azon lovagoltak, hogy ki az idősebb? Lea és Brian újból veszekedtek az oroszlános beszólás miatt, Liu, Gwen és Chuck a hópartyról beszélgettek, amit a későn érkező nem rég tudott meg. És ezt a tökéletes idillt a csengő éles hangja szakította meg.
×POKOL×
A sötétség uralja az épületet, a hold próbál egy kis világosságot csempészni, de hiába. A folyosón két alak árnyéka suhant, valami nagyon fontos dolog lehet. Hosszú csend után az egyik kecsesebb alak megszólalt.
- Valami fejlemény az ügyben? - kérdezte csilingelő hangján.
- Nem tudom Amelia, csak annyit mondtak, hogy sürgős. - válaszolt a férfi, zengő hangon.
- Jajj, Will! Ilyenkor bezzeg nem tudod használni a tehetséged, eszed annyi, mint égen a csillag, de alkalmazni azt nem. - puffogott a nő, majd folytatta. - És Nathaniel-lel mi a helyzet, még mindig haragban vagytok?
- Ugyan miért lennénk?
- Hát tudod… izé - jött zavarba a lány - amiatt! Ne kéresd már magad! - itt már könyörgő szemekkel nézett a fiúra, aki az arcába vigyorgott.
- Nem tudom, miről beszélsz! - nézett rá nagy ártatlan tekintettel. Erre Amelia bevágta a durcit. - Na, ne csináld már! Kérlek!
A fiatal nő nem tágított, a további utat a célig csendben tették meg. A szobába belépve egy hadseregnyi emberrel találták szembe magukat. Minden szem rájuk szegeződött. Mindkettőjüknek szőke hajuk volt, de a lánynak a combja aljáig ért. Fekete szemük rejtélyesen csillogott. Márványfehér bőrük világított a teremben. Az amazon és társa fekete ruhában voltak. Míg a férfi inget, addig a másik egy fűzőszerű pánt nélküli ruhát viselt. Will elé egy idősebb tag szaladt. Majd miután kezet rázva megölelte, üdvözölte a lányt is.
- William és Amelia, már vártunk titeket! Foglaljatok helyet és önök is! - mély, zengő hangja betöltötte az egész termet. Miután mindenki helyet foglalt, szólásra nyitotta száját és belekezdett mondókájába:
- Tisztelt tanács valamint William és Amelia! Mint tudjátok, ébredezik a pokol hatalma - itt Lia egy „ugye megmondtam” mosolyt küldött Will felé - de ezt majd később. A Londonban élő Lea Seavers. Forrásaim szerint ő is egy közülünk. - mindenkit meglepett a hír miszerint ott, az emberek között él egy olyan lény, mint ők. - Az első képessége: a látás, közel, igen jól hallottátok, 2 hónapja jelent meg. Boszorkány párjaink azt mondják nem sokára egy újabb is megmutatkozik. Ezért el kell őt ide hozni, ugyanis így biztonságban lehet és mindenek felett senkit nem bánthat megnövekedett ereje miatt. Mindazonáltal…
- De mit keres ott az a lány, Nagyúr? Ráadásul még a neve sem ismerős… - jegyezte meg az egyig tag.
- Dearman pártfogó, ez még előttem is titok. Mindazonáltal a feladat, hogy elhozzák onnan, rátok hárul! - itt mosolyogva rámutatott „fekete” párosunkra, - Hisz én úgy tudom, hogy ilyen ügyekben ti vagytok a legmegbízhatóbbak, mind kémként, harcosként és politikusként. Szóval elfogadjátok?
A kérdést csak a formalitás kedvéért tette fel Elward Nagyúr. A tanács meghökkent arccal nézett urukra. Többek agyán átfutott az a gondolat, hogy megőrült. William elgondolkodott a hallottakon. „Ha ez a Lea Seavers közülünk való, akkor mit akar Nath? Láttam apám és testvérem gondolatai között ugyanaz a lány szerepelt. Lehet, hogy Nathaniel csak belezúgott?” Erre az ideára hangtalanul felkuncogott. Amelia csak úgy hirtelen, egy eszmei képet tárt elé, pedig nem volt szándékos. Az ő párja csókolózott az ő testvérével. Hirtelen harag lobbant benne. „Már megint ezen gondolkozik?! Fogja már fel, hogy őt neki teremtette a Sors! Mindig csak Nathről tud álmodozni. S ahogy érzem, fülig szerelmes belé…” Itt nagyon elszomorodott, és ezt az apja is észrevette.
- Nos, ennyire nem tetszik a küldetés? - kérdezte Elward.
- De, persze már is indulunk! - mondta William elszontyolodott hangon.
- Na, ne legyél már ilyen búskomor, - búgta alig hallhatóan Amelia - megkaptuk a komolyabb küldetésünket! Naaa!
„Micsoda egy kétszínű gyík! Az előbb még a fivéremről álmodozik, most meg itt turbékol a fülembe.” - Hagyj békén te kétszínű gyík! - sziszegett vissza szintén halkan. - Teljesítjük a megbízatást. - Mire rájött, hogy újra elfogatta a missziót, már kint volt a teremből. Mögötte ott loholt kétarcú párja. Amelia hirtelen előtte termett, még így dühösen is gyönyörű volt.
- WILLIAM ELWARD! MÉGIS MI A FENÉT KÉPZELSZ TE MAGADRÓL? MI ALAPJÁN NEVEZEL TE ENGEM KÖPÖNYEGFORGATÓNAK???! MINDENKI ELŐTT MEGALÁZTÁL!
Lány gyönyörű szemei könnybe lábadtak a fájdalomtól, ami nem fizikai fájdalom volt, sokkal inkább lelki. Meggyötört tekintettel nézett fel Williamre, akinek arca ugyan még mindig haragot, míg íriszei sajnálatot tükröztek. Ameliából kitört a zokogás. Will nem bírta tovább és megölelte társát.
- Na, ne pityeregj! Sajnálom, de féltékeny vagyok. - itt a lány értetlenül nézett fel. - Láttam egy emléket, gondolatot a csókotokról. Ezért lettem dühös. Megbocsátasz?
- Oh, te nagy gyerek! - szipogta. - Megbocsájtok, de többet ilyet ne csinálj, rendben?
Válasz helyett William megpuszilta Amelia homlokát.
- Lia…
- Igen? - mosolygott könnyes szemekkel.
- Nem kéne már indulnunk?
- De a fegyverek? Nincs nálam a kedvenc tőröm! És…
- Szerinted Apa nem készítette össze? Csak formalitásból kérdezte meg, hogy elfogadjuk-e.
Majd mind a ketten elindultak a Harcosok Csarnoka felé ahol csomagjuk várta őket.
×POKOL×
- Ez király volt! - szólalt meg pihegve Liu.
- Ugye megmondtam, hogy feltétel nélkül is eljöttök… - kuncogott Chuck. - Ja, és Gwen, bocsi a jobb horogért.
- Ugyan semmi baj! Nem kéne már menni? - nézett fel az égre Gwen.
A nap már lassan a horizont alá bukott, hogy valahol máshol kelljen fel. Lea és Brian még mindig veszekedtek, most azon melyikőjük dobott erősebben, többet és hogy közülük ki volt a gyorsabb. Tom és Jake most azon gondolkodtak, hogy nem kellene-e megfürdetni Chuckot. Mikor ezt meghallotta az illető személy, gyors köszönés után felhúzta a nyúlcipőt és elment, pontosabban futott. Az ikrekkel egyetemben mindenki a hasát fogta a kacagástól. Miután kinevették magukat, a kötekedő pároshoz fordultak, akik immár a hóban verekedtek. A hangos ordibálásuktól zengett az egész játszótér. A csipetcsapat először csak vihogott, majd amikor kezdett megjönni az eszük akkor látták, hogy ebből még baj lesz. Tom és Jake választotta a birkózókat szét. Lea fújtatott és vicsorgott, míg Brian csak röhögött felrepedt szájjal.
- Hé, csajos állj le, hallod? - nézett Jake a lány dühös arcába, vörös haja vizesen tapadt orcájára, még félelmetesebb külsőt kölcsönözve neki. - Hahó! Föld hívja Leát! Lea! Na jó, te akartad, ez biztos felébreszt majd! - Erre csak egy morgást kapott válaszul.
Ami ekkor történt tényleg kizökkentette a dühéből. Jake óvatosan megcsókolta a fiatal lány ajkait. A megdöbbenéstől se köpni, se nyelni nem tudott senki, hát még Lea. Kis késés után a csaj is viszonozta a gesztust. Végül Liu szólalt meg.
- Végre, azt hittem már sosem jönnek össze…
- Mi?! Te honnan… Mi van? Én erről én miért nem tudtam??? - hitetlenkedett Gwen.
- Már régóta izzik körülöttük a levegő. Nem igaz, hogy nem vettétek észre. - mondta ezúttal Tom.
- Na jó, ti összeesküdtetek ellenünk? - kérdezte viccelődve Brian.
- Nem csak ti, míg egymás manduláit nézegettétek, addig mi - itt magára és Liura mutatott - vettük a jeleket.
Lea és Jake még mindig egymás ajkain csüngtek. Végül Lea mosolyogva felnézett. Érdeklődve nézett a boldogan csillogó barna szempárba. Még egy ideig úsztak egymás tekintetében majd a kis vörös megszólalt.
- Ezt miért csináltad? - suttogott.
- Már régóta vágytam rá, hogy megcsókolhassalak. - búgta Jake.
- Hé, turbékoló galambocskáim! - szólt oda Brian. - Ide tolnátok a pofátokat végre?! Vagy még smaciztok egy sort? - gúnyolódott.
- Én a másodikra szavazok! - válaszolt Lea.
Majd egy újabb csókban forrtak össze. A lányok elmerengtek, Tom arcán csak egy önelégült vigyort lehetett látni. Brian, hát ő bevágta a durcit, mert nem figyelt rá senki.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó