2. fejezet: Seg�ts�g, t�z van!

  Minden a piros �s a narancss�rga k�l�nb�z� sz�neiben pomp�zik. A falakon a b�bor �rny�kok folyamatosan v�ltoztatj�k poz�ci�jukat. A szob�t k�rbe�leli a forr�s�g, de neki m�g sincs melege. Hirtelen bel�p a szob�ba k�t sz�ke haj� idegen. �k r�n�znek, s arcukra el�sz�r meglepetts�g, majd f�lelem �l ki. � nem �rt semmit. Len�z a ruh�j�ra, �s l�tja, az �g. V�ratlanul felsikolt, majd kiab�lni kezd.

  - Seg�tsen m�r valaki! �gek! Oltson el m�r valaki! �g a ruh�m! Seg�ts�g!

A t�z m�g jobban elharap�dzik, a l�ny test�n m�gsem �rzi a l�ngol� f�jdalmat…

Lea zih�lva �bredt fel egy ismeretlen helyen. Mellesleg a szoba gy�ny�r� volt. Lehetett volna ak�r egy �t csillagos sz�lloda eln�ki lakoszt�lya is. A falak az ez�st �rnyalataiban pomp�ztak. A f�gg�ny�k, az �gynem�, a d�v�ny, a fotel �s baldachin mind a z�ld k�l�nb�z� t�nusaiban t�nd�k�ltek. Az �gykeret, a sz�kek, az asztalok, a polcok �s egy�b t�rgyak mind feket�ben ragyogtak. Nap �rasztotta el a szob�t, ezzel ragyog�sra k�sztetve a s�t�t sz�nben �sz� t�rgyak t�mkeleg�t. Lea miut�n megcsod�lta a szob�t, csak �gy hirtelen, mint der�lt �gb�l vill�mcsap�s, r�nehez�lt lelk�re a gy�sz �s a f�jdalom szikl�ja. Kit�rt bel�le a zokog�s mindaz�rt, amit elvesztett. Az � egyetlen h�gocsk�ja, �s az � csupasz�v �desanyja. M�r tudta, hogy ez nem lehet �lom, tudat alatt m�r akkor felismerte, hogy ez az igazs�g, amikor megl�tta azokat a rondas�gokat. F�l �r�n kereszt�l itatta az egereket, amikor l�ptek zaj�ra lett figyelmes. A szob�ban k�t gy�ny�r� szem�ly jelent meg, egy fi� �s egy l�ny. Mindkett�j�knek sz�ke hajuk �s fekete �risz�k volt. A f�rfi k�zelebb l�pett hozz� �s aggodalmas tekintettel f�rk�szte Lea s�r�st�l kipirosodott arc�t.

  - J�l vagy? - k�rdezte zeng� hangon.

Le�nak minden �tmenet n�lk�l esz�be jutott, hogy ugyanez a k�t ember volt ott v�lhet�leg tegnap a sz�lei szob�j�ban, �s az �lm�ban. Csinos kis arc�n d�h futott �t. M�r r�g tehette fel a k�rd�st a kedves idegen, mert furcs�lkodva n�zett le r�.

  - Nem igaz�n.

Lea fogta mag�t, �tg�rd�lt az �gy m�sik r�sz�re, fel�llt �s odas�t�lt az ablakhoz, majd kin�zett rajta. Egy csod�latosan sz�p kert l�tv�nya fogadta. A vil�g �sszes sz�n�ben pomp�z� vir�gok sokas�ga vir�tott. F�k sz�zai ringat�ztak a reggeli sz�lben. A kert k�zep�n egy aranyos tavacska foglalta a helyet. �l�helyek is voltak �m! Ezek szikl�ba �s f�ba v�jva t�rt�k ki magukat. Egyszer�en mes�s volt. A l�ny sz�j�t egy halk „�” hagyta el. Erre a sz�ke haj� fiatal n� arc�n - aki a szoba v�g�ben kucorgott - �nel�g�lt mosoly t�nt fel. Lea m�g egy ideig �csorgott, �s b�m�szkodott majd megfordult s �rdekl�dve n�zett a f�rfi fel�. � egy ideig, habozott majd bele kezdett.

  - Nem tudom, hogy eml�kszel- e a hajnali esem�nyekre…

  - Arra, hogy azok a d�g�k meg�lt�k a kis h�gomat �s az �desany�mat?! - k�rdezte meg�tve a magas C-t. A d�ht�l f�jtatva k�zeledett a kb. 190 cm magas f�rfihoz. Vadul villog� szemekkel n�zett fel. - Erre k�v�ncsi? Eml�kszem-e, ahogy ott fek�dtek v�rben f�r�dve? Maga szerint ez egy olyan dolog, amit el lehet felejteni?

Az idegen megszeppenve n�zett a pattog� l�nyra. Kereste, ugyan a megfelel� szavakat, de nem tal�lta. „Annyira l�k�tt vagyok! Hogy jutott eszembe ilyet k�rdezni? Mekkora egy marha vagyok!”

  - Egyet�rtek! - mondta a l�ny.

  - M�r eln�z�st, de mir�l besz�lsz? - �rtetlenkedett a fi�.

  - Arr�l besz�lek, amit az el�bb mondt�l!

  - De mit mondtam?

  - „ William, szerintem a gondolatodat, hallotta! Annyira s�t�t tudsz lenni n�ha!” - mondta gondolatban a szoba v�g�ben �l� l�ny.

  - Azt, hogy mekkora egy marha �n, ami�rt ilyet k�rdezett! Azzal �rtettem egyet! - h�zta fel az orr�t Lea. - Most meg mit b�mul �gy? Nem l�tott m�g feh�r embert?!

  - De… - dadogott Will. - J�, akkor bemutatkozn�k. �n William Elward vagyok, �s az a h�lgy ott…- mutatott a helyis�g v�g�be.

  - Amelia Wyman. - mondta cs�ppet sem kedvesen.

  - �s k�rdeztem? - v�laszolt g�nyosan a v�r�ske.

  - Ez a kis pukkancs lenne egy k�z�l�nk?! - tudakolta Lia.

  - Hagyd Ameli�t - jelentette ki William - mindenkivel ilyen. Nos, nem �rdekel esetleg, hogy hol vagy?

  - Jelen pillanatban? - morfond�rozott Lea. - NEM!

  - J�, ha majd elviselhet�bb �llapotban leszel, akkor esetleg William visszaj�n, �s k�zli veled a t�nyeket. - sz�lalt meg Lia, azt�n kivonult a szob�b�l.

  - Bocs�ss meg Amelia viselked�se miatt. De majd k�s�bb visszaj�v�k, rendben?

  - Nekem, azt�n mindegy… - vetette oda foghegyr�l.

William, m�g egy ideig �gy �llt az �gy el�tt, mint egy szerencs�tlen. Arca m�ly megb�n�st t�kr�z�tt. „Nem �gy kellett volna kezdeni, �n egy idi�ta, vagyok. Felhozni azokat az eml�keket. Ez olyan mintha t�lem k�rdezn�k, hogy: �s hi�nyzik az any�d? Erre persze �n is beguruln�k. H�lye, h�lye, H�LYE!” A v�g�t m�r ord�totta gondolataiban. Lea, bocs�natk�r� arccal fordult a fi�hoz.

  - Bocs�nat. Nem gondolkoztam. Sajnos �nz� m�don csak magamra gondoltam. Arra esetleg, hogy m�ssal is t�rt�nhetett ilyen… Bocs�nat! - n�zett boci szemekkel Willre.

„M�r megint hallotta a gondolataimat. De m�rt csak az eny�meket? Lehet, hogy �rzelmekkel van �sszek�tve?” A l�ny v�rakoz�an n�zett Williamre.

  - Semmi gond.

  - De annyira rossz. A legnehezebb az, hogy ugyanezt l�ttam �lmaimban is! - zokogta Lea. William esetlen�l meg�lelte, a s�r�st�l r�zk�d� l�nyt. - Mi�ta ker�lt�nk k�zvetlenebb kapcsolatba? - szipogta. A fi� nem tudott r� mit v�laszolni. Nem nagyon �rtette � se a dolgot. Mire abbahagyta a s�r�st, William fekete inge teljesen �t�zott. Lea v�r�s szemekkel, feln�zett majd elmosolyodott.

  - K�sz�n�m.

  - Mit? - �rtetlenkedett a fi�.

  - Azt, hogy t�rted, hogy itt b�gtem a v�lladon, mint egy kis gyerek, pedig nem is ismersz.

William nem tudott mit mondani, ink�bb ism�t megk�rdezte nem akarja- e tudni, hogy hol van.

  - De. Nos, hol vagyok?

  - Kornati-szigeteken.

  - De h�t az lakatlan! - hitetlenkedett.

  - Pedig nem! - kuncogott fel Will.

  - Eml�kszem… amikor elment�nk a Vikt�ria-szigetekre… olyan sz�p helyen m�g nem voltam… eg�szen addig, csod�latos volt. - akadozva mes�lte eml�k�t a helyr�l. A s�r�s �jb�l er�t vett rajta, majd folytatta, de nem a vele t�rt�ntek felid�z�st.         - K�sz�n�m, de magamra hagyn�l?

  - Persze.

Miut�n William kiment �s mag�ra hagyta, Lea az ablakhoz s�t�lt - �jra - �s vil�gg� k�rt�lte f�jdalm�t. Ord�t�s�ra madarak r�ppentek fel az �g fel�. A tork�b�l felt�r� hangok megk�nnyebb�l�ssel t�lt�tt�k el. Az ablakt�l ell�kve mag�t az �gy fel� indult, de megtorpant. Minden a narancs �s a piros sz�neiben pomp�ztak. A falakon a v�r�s minden t�nus�ban �rny�kok t�ncoltak. A szob�t el�nt�tte a forr�s�g, csak �gy izzott a leveg�. K�l�n�sk�ppen Le�nak nem volt melege. V�ratlanul kicsap�dott a szoba ajtaja, beviharzott rajta William �s Amelia. Mindkett�j�knek fennakadt a szem�ld�ke, szem�kbe riadalom k�lt�z�tt. Lia csak h�pogott. William pedig felvette a higgadts�g �larc�t. Lea nem �rtette, mit n�znek rajta. Len�zett ruh�j�ra, de jobban tette volna, ha nem teszi. Esz�be jutott �lma. Az is ugyanezt mutatta. Hirtelen eluralkodott rajta, kiab�lni kezdett.

  - Seg�tsen m�r valaki! �gek! Oltson el m�r valaki! �g a ruh�m! Seg�ts�g!

�POKOL�

  - Seg�tsen m�r valaki! �gek! Oltson el m�r valaki! �g a ruh�m! Seg�ts�g!

A l�ny test�n �jabb, �s nagyobb er�vel lobbant fel a t�z. A p�nik a szem�ben sz�vf�jd�t� volt. William nem tudott r� mit l�pni. Lea �risze v�r�s sz�nben j�tszott. Will �tgondolta a lehet�s�geket, v�g�l arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy ennek is az �rzelmekhez lehet k�ze.

  - Nyugodj meg, k�rlek! - nyugtatgatta a fi�.

  - Legyek nyugodt?! Nyugodt? �g a ruh�m ember! Meghalt a kish�gom �s az any�m! Egy Isten h�ta m�g�tti helyen vagyok! �s ezek ut�n m�g legyek nyugodt! Ja �s mellesleg, nem �rzek semmi f�jdalmat tekintve azt, hogy mindenem l�ngol! - ordib�lt Lea. A t�z most fekete sz�nben pomp�zott.

Amelia szeme t�gra ny�lt, William pedig k�zeledni pr�b�lt. - NE �RJ HOZZ�M! - vis�totta. Felemelt kezeib�l fekete l�ngcs�va csapott ki megc�lozva a fi�t. Will csak a f�rges�g�nek k�sz�nhette, hogy nem s�r�lt meg. Amelia agy�t elbor�totta a v�r�s k�d. „Hogy meri ez a kis szuka b�ntani az �n kis K�lyk�met?!”

  - Na, ide figyelj! Ha m�g egyszer b�ntani mered…

  - �n nem akartam… Bocs�nat. - n�zett Willre. Test�n a l�ngnyelvek k�k szint �lt�ttek.

  -… esk�sz�m, hogy a k�t kezemmel tekerem ki azt a csinos kis nyakadat! - fejezte be Lia.

  - TE OSTOBA LIBA! MOST K�RTEM BOCS�NATOT! K�L�NBEN IS T�GED SZ�VESEBBEN B�NTAN�LAK, AMELIA ELIRA WYMAN! SOSE BIRTAD HA VALAKI ESETLEG SZEBB VOLT N�LAD! TE NAGYK�P�, H�LYE TY�K! - kiab�lt teli torokb�l Lea. A t�z sz�ne ism�t megv�ltozott. Most a m�lyb�bor �rnyalatai v�ltakoztak. Lia �s Will lehidalva n�ztek a d�h�s l�nyra. A l�ngol� termet� sz�z hangja a v�ge fel� m�r morg�sszer� volt.

  - Honnan tudod te Isten csap�sa a m�sodik nevemet?! - k�rdezte mag�hoz k�pest higgadtan Lia.

  - Ugyan, hisz mindenkinek van m�sodik neve, ahogy neked is! - mutatott Willre. - Akarod tudni? William Erail Elward! Ti ketten p�rok vagytok. Titeket egym�snak teremtett a Sors! Ezt a nevetek is bizony�tja! De volt oly fondorlatos, hogy elint�zte, hogy ne �rezzetek egym�s ir�nt szerelmet, de f�lt�kenys�get ann�l ink�bb! - ezzel befejezte mondand�j�t. A t�bbiek ler�k�ny�d�s�t l�tva gonosz mosolyra h�zta ajkait. - Nektek, fogalmatok sincs ki is vagyok �n val�… - miel�tt befejezhette volna a fej�hez kapott, �s egy hangos ord�t�ssal elter�lt a f�ld�n. Test�n a t�z megsz�nt l�tezni. Lea szem�ben m�g ott lobogott, de szeg�ny l�ny nem �rtett semmit. - Mi… mi t�rt�nt? - k�rdezte akadozva.

  - Semmi! - mondt�k egyszerre. „K�ly�k, azt hiszem, s�rg�sen el kell menn�nk ap�dhoz.”

  - Egyet�rtek. - mormolta alig halhat�an a fi�. - Mi most megy�nk, addig is pihend ki magad.

V�laszt se v�rva kisprinteltek a szob�b�l.

  - Jesszus, ez t�k para volt. M�r nem az�rt, de honnan tudta, hogy mi az igazi nev�nk? - �rdekl�d�tt, kiss� idegesen Lia. - Mert a sz�leinken, �s rajtunk k�v�l senki sem tudja…

  - H�! Lass�ts kisl�ny! Ne idegeskedj! Tegnap el�g volt a vihar, �gy is alig tudtam rendbe hozatni a kertet, a viharod miatt! - pr�b�lta elviccelni a dolgot.

  - Will, nem lehetsz ennyire gyerekes. Komolyan, egy p�vi�n okosabbakat mond, mint te!

  - Ez nem teljesen igaz.

  - Jajj! Te eszement barom! Ugyan olyan vagy, mint a testv�r... - Lia a sz�j�hoz kapott. - Nem akartam, sajn�lom!

  - Semmi gond. - arc�r�l elt�nt az a csib�szes mosoly, amit Amelia �gy im�dott. - Nem � tehet r�la, hogy farkas lelk�.

Ezek ut�n csendben r�tt�k a folyos�kat.

  - „Nem, megy�nk Elward nagy�rhoz?” - k�rdezte gondolatban Lia.

Will fej�vel nemet intett. Majd elindult az erd� fel�, �s v�ratlanul elt�nt. „ Itt valami baj van. Nem szokott csak �gy sz� n�lk�l elt�nni.” morfond�rozott mag�ban Amelia, majd elindult a lakoszt�lya fel�.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.