A Vörös Ördög

      Mikor elolvastam a Twilightot, egy karakter megragadott. Hogy miért? Magam sem tudom. Berobbant a mű végén lobogó narancsszín hajával, vad tekintetével. Oh, igen, én most Victoriáról beszélek. Úgy igazából semmit sem tudtunk meg róla, csak annyit, hogy James hűséges társa. De vajon milyen értelemben? Testvériesen? A szerelem nevében? Igen tudom, most egy emberként hördültök fel a feltételezésre. Testvér? Ugyan!

      De miért is ne? Végtére is szeretheti valaki annyira a fivérét, hogy bosszút álljon, szemet-szemért alapon. Igaz, való igaz, én mindig is a sötétebb karakterekért voltam oda, de az nem azt jelenti, hogy védeni akarom a negatív szereplőket. Csupán megpróbálom megérteni, mi zajlott le a furcsa, sokszor ködös események fergetegében.

      Victoria társát megölik. Sajnos, elméjét birtokba veszi a bosszú vörös köde. Kiterveli, hogy majd megöli Bellát, ezzel fájdalmat okozva Edwardnak. De ez valahogy nekem furcsa. Szerintem, sokkal rosszabb lenne elhitetni Edwarddal, Bella meghalt, hogy aztán pár év múlva viszontláthassa vámpírként. Nem, ez így nem twilightos, és nem karakterhű.

      Nos, akkor haladjunk a könyv szerint. Meghal James. Ez rendben van. Laurent átáll a sötét oldalra – Victoria álláspontjából nézve. Vagyis elveszíti a társát, ráadásul elárulják.

      Aztán még egy baki lesz a tervben, Cullenék elmennek. Dühös lesz, már miért ne lenne az? Elindul – gondolom - a család után, de nem találja ott Edwardot, ezért elkezdi őt keresni. Végül kifundál egy még jobb ötletet, téves nyomokat hagy maga után, majd visszamegy Forksba. Még egy BAKI. Ott vannak a farkasok. Hajaj! Rosszul áll a szénája.

      Majd jön a 3. kötet a forradalmasított ötlettel. Végül is nem csapnivaló a terv. Mégis vesztes. Hogy miért? Mert minden könyv valamilyen szinten happy enddel végződik. Bár én lehet, hogy felajánlottam volna Victoriának a csatlakozást Cullenékhoz, vagy ajánlottam volna a Denali klánt. Vagy ha mindenképpen az emberi vérre szomjazik, akkor a Volturit. De nem én írtam a könyvet.