Rómeó  és Júlia

vagy inkább

Bella és Edward? 

     A szerelem örök téma, minden kornak megvan a saját reménytelen-szerelem története. És az évek során nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a történetek mindig nagy hatást gyakorolnak az olvasó- illetve nézőközönségre, legyen a vég akár szomorú, akár happy end.

     Már az ókorban elkezdődött. Valószínűleg mindenki hallotta Orpheus és Euridiké tragédiáját, mely szerint a férfi meggondolatlansága és türelmetlensége miatt a szerelmeseknek külön kellett élniük: egyikük az alvilág, másikuk a mi világunk foglyává vált. Aztán a középkorban a lovagi történetek vették át a főszerepet. Trisztán és Izolda, illetve Lancelot és Ginevra szerelme más-más okból nem teljesedhetett be. Mindkét nőnek férje volt, ez okozta a nehézséget. A reneszánsz talán leghíresebb darabja, Shakespeare Rómeó és Júliája pedig nők millióit ríkatta már meg az évszázadok során. A két ellenséges család fiatal örökösei egymásba szeretnek, de a viszály miatt erre a párra is szomorú vég vár. A későbbiekben Jane Eyre és Rochester csak hosszú küzdelem után lehetnek egymáséi, míg az egyik legnagyobb filmsiker, a Titanic szereplői, Rose és Jack története újra tragédiával zárul.

     Így nem volt kérdés, hogy valamikor a mi korunkban játszódó reménytelen szerelem ideje is eljön. A kérdés csak az volt, vajon hogyan. Hiszen a XXI. században az anyagi különbségek jelentősége csökkent, a házasságról már nem a szülők döntenek, és elfogadottá vált a válás. Így egyenes lenne az út majdnem az összes előbb említett szerelmes előtt. Akkor hát mi legyen a leküzdhetetlen(?) akadály?

     Stephenie Meyer épp a legjobbkor rukkolt elő a várva várt történettel. A probléma pedig minden eddiginél izgalmasabb: egy gondolatolvasó, halhatatlan vámpír, aki szerelmének vérére vágyik és egy lány, aki életét is feladná az örök együttlét kedvéért. Edward vérbeli úriember, Bella pedig a mai nő megtestesítője. Ha nem lenne elég a sok veszély és azok az erkölcsi nehézségek, melyekkel szembe kell nézniük, az írónő még tovább bonyolítja a történetet egy szerelmi háromszöggel. Jacob Black, akiről kiderül, hogy vérfarkas, és legfőbb feladata a vámpírok elleni harc, szintén szerelmes főhősnőnkbe, és mindent megtesz azért, hogy a lány Edward helyett őt válassza. Mindezek ellenére rendkívül szerethető figura, ezért az olvasó a történetben való elmélyülés közben valószínűleg a skizofrénia tüneteit fogja produkálni. Egyik fele természetesen szurkol a szerelmeseknek, hogy valamilyen módot találjanak a közös életre, míg másik fele sajnálja Jacobot és picit neki is drukkol.

     Mi lesz hát a történet vége? Tragédia vagy boldogság? Bármelyik is, az biztos, hogy Meyer megtalálta korunk tökéletes „Rómeó és Júlia-sztoriját”, és ennek mi örülünk a legjobban.