Cikkek : Vitacikk-sorozat (2. rész) |
Vitacikk-sorozat (2. rész)
Fable 2009.10.19. 21:14
Avagy miért nem szeretik és miért szeretik a Twilight sagát...
Remélem, emlékeztek még Fummie cikkére, amiben összefoglalta nekünk, hogy egyesek miért is nem szeretik a Twilight saga könyveit. Nos, most következzék erre Fable válasza, azaz jöjjön a Twilight fanok visszavágása. :)
Miért szeretik? (Fable cikke)
Szeretni vagy nem szeretni?
Ez itt a kérdés…
A Hamlet után szabadon – a Twilight vízpróbája
In medias res – ez egy görög eredetű szó, azt jelenti: dolgok közepébe vágó kezdés. A fogalom az ókorban leginkább csak az élőbeszédre volt jellemző, a történet-elbeszélők a színházakban azonnal a lényegre tértek a nézők ízlése szerint.
Most nekem is ez a szándékom.
Annak ellenére, hogy a Twilight az én személyes drogom, azt gondolom, abban, amit Fummie véleményezett, van igazság. Sok.
Hangsúlyozom, bizonyos szinten egyetértek az általa felhozott érvekkel, melyek szerint a Twilight népszerűsége kevés ahhoz, hogy üdvösségre jusson. De most minden állítást meg fogok kontrázni a magam módján, belefonva abba szerkesztőtársam megállapításait azért, mert az a bizonyos mégiscsak bizonyos, és én rajongom ezt a regényfolyamot.
Kezdem azzal az állítással, ami leginkább ’megütötte’ a szememet:
1. A Twilight tömegcikk. – Igen, az, kész jelenséggé nőtte ki magát. Talán már több a ’követője’, mint némelyik sztárnak, aki régóta a pályán van és lepakolt pár dolgot az asztalra. Ez a szép a szerelemben: egyetemes. Amikor kínaiban vásárolok ruhát, mindig az jut eszembe, amit néha sznobizmusból kijelentünk: tucatáru, holnap valószínű szembejön velem az utcán. Ezen viszont már rég túl vagyok: nem érdekel, mert rajtam úgyis másképp áll, nem vagyunk egyformák. Vagyis, a Twilightra kivetítve: nem bánom, ha olyanok olvassák, akiknek a helyesírásuk is kívánni valót hagy maga után, az a lényeg, hogy én megtaláltam benne önmagam.
Következő:
2. Austen (=) Meyer? - Ki szereti, ha a testvéréhez hasonlítják? „Ő olyan szép, te miért nem vagy az?” Vagy: „Te olyan szép vagy! Ő miért nem az?” Brrr. Vannak testvéreim és nagyon szeretem mindkettejüket, ha dicsérik őket, dagad a mellem. Most nem erről beszélek: a testvérek is különbözhetnek, sőt! Azok különbözhetnek csak igazán. Van értelme az egyenlőségjelnek kettejük között? Nincs. Nem jó dolog a másik árnyékában élni, semmilyen módon sem. Itt jön a twilightos variációm: miért kellene a 21. században belekeverni ’Austent Meyerbe’? Más világot élünk, mások az igényeink. A polcomon jól megférnek egymás mellett a két írónő könyvei, még eddig nem vettem észre, hogy összevesztek volna. Hogy van-e irodalmi értéke ennek a vámpíros regénynek? Nem most fog elválni. Majd száz év múlva, mert ugyebár, a jó bornak is meg kell érnie.
3. Arra, hogy nem Steph találta ki a vámpírokat. - Bizonyosan így van, DE általa váltak szerethetővé. Minden embernek van sötét oldala: mint a Holdnak. Jusson eszetekbe a Jin és a Jang egysége, vagy csak egyszerűen a vízé és a tűzé. Isten sem létezik ördög nélkül. A világot a ’két oldal egyensúlya’ tartja fönt. Állítólag. Ámen. Na már most, vegyük úgy, hogy Bella a jó, Edward a rossz énünk: Bella ugyanakkor egy kicsit rossz akar lenni (ez elég idétlenül hangzik, tudom: értem ezalatt hogy vámpír akar lenni, mindenáron), Edward pedig jó. Hopsz, máris megjelenik a harmóniára való törekvés!
Talán azzal, hogy Edward mégsem annyira gonosz, mint amilyennek egy vérszívót képzelünk, Bella pedig megpróbálja átlépni a határokat, mi, könyvmolyok is bátrabban szembesülünk a bennünk kavargó ellentétes érzelmekkel. Elvégre én ezt a mondatot találtam valamelyik okos tanulmányban: ’az olvasás arra jó, hogy az ember feloldja a lelkében lévő szorongásokat’. Még ha nem is tudjuk, hogy léteznek, azért azok ott vannak, valamilyen formában, kicsiben vagy nagyban, de egy jó regény – jelesül a Twilight - mindenre gyógyír lehet.
Mielőtt kiverném a mai filozofálási-index biztosítékát: minden jóban van valami rossz, és minden rosszban van valami jó, bennünk is, emberekben, lehet, hogy a Twilight segít ezt elfogadni. Persze, akinek nem inge… :)
Most már rövidre fognám a regényem végét:
- Bella szerintem minden, csak nem tökéletes: akkor nem botlana úton-útfélen, Edward pedig szereti, még jó, hogy számára a lány A tökéletes.
- A szerelem szükséges a létfenntartáshoz - ezt magam is tapasztalom a saját bőrömön J - tehát Bellában igenis van túlélési ösztön!
- Hol olvastátok a könyv lapjain, hogy csak fiataloknak szól?? Vajon tudja ezt az a hatvan éves nagymama, aki az interneten azt írta, neki nagyon tetszett a Twilight?! Biztosan. De azért tovább rajong érte!
- Van A pontból B-be lépés: Bellának a Saga végére saját családja lesz, és az mindennél fontosabbá válik számára - ergo, megvan a jellemfejlődés is, mit nevezünk annak, ha nem az anyaságot?
- A New Moonban olvastam az egyik legszebben megfogalmazott szerelmi vallomást: „Hibátlan egész voltam - nem gyógyult, hanem inkább "soha-meg-nem-sebzett"." NM 471 p. Nem kellett nagy szókincs ahhoz, hogy végigsírjam az oldalt, ahol ez a mondat leíródott. Ettől függetlenül az irodalomtanár ismerősöm is elismerte, a szerelmes részek nagyon szépen ki vannak dolgozva.
Végül, és utolsó sorban:
- Bár sok-sok ilyen unaloműző könyv lenne a piacon!!!! Várom az ajánlásokat! :-)
Semmi nem tökéletes, a Twilight sem az. Profánul hangzik, de a lényeg az: lehet szeretni a hibáival és nem szeretni a hibái miatt, mindettől függetlenül el kell ismerni, hatással van a vámpír történelemre, ha tetszik, ha nem. Rólunk, twilighterekről nem is beszélve!
|