Elindítunk egy vitacikk-sorozatot, amelyben egyik cikkírónk, Fummie, azt boncolgatja, miért is nem szeretik egyesek a Twilightot, míg másik cikkírónk, Fable, megpróbálja megcáfolni az állításait. Elsőként Fummie cikke kerül fel. Valószínűleg, nem fogtok minden szóval egyetérteni, de ez csak egy nézőpont. Az író egyszerűen csak leírta, hogy mit tapasztalt és gondol a témával kapcsolatban. :)

Miért nem szeretik? (Fummie cikke)

TWILIGHT SAGA

Mindenhol ebbe a két szóba botlunk, folyton ezt emlegetik. Sokan foglalkoznak azzal, hogy vajon miért is ilyen népszerű ez a könyvsorozat.

Mondják, hogy azért, mert könnyű azonosulni Bellával, a főszereplővel, mert egy teljesen átlagos lány, akivel átlagon felüli dolgok történnek. A vámpírokat mindenki a vérrel és a gyilkolással azonosítja, de ezek a vámpírok nem gyilkosok, a hangsúly nem ezen van, hanem az érzelmi vonalon. A szereplők könnyen megszerethetőek, a történet kidolgozott, az olvasó elhiszi, hogy ez vele is bármelyik percben megtörténhet, hogy a vámpírok és a vérfarkasok valóban itt élnek közöttünk még akkor is, ha ezek csak kitalált, mesebeli lények.

Rengeteg honlap és cikk ír arról, hogy miért szeretik, de kevesebb embert érdekel az, hogy miért nem szeretik. Hasonlítsuk össze az Alkonyatot egy Jane Austen vagy Charlotte Brontë regénnyel. Valamennyien romantikus regényeket írtak, mégis egy XIX. századi angol regénynek sokkal több az irodalmi értéke, mint egy XXI. századi bestsellernek. Mind Jane Austen vagy a Brontë testvérek, mind Stephenie Meyer a saját koruk értékrendjei szerint írtak. De ezek az értékrendek megváltoztak.

Meyer könyveiből hiányzik mindaz, ami egy szépirodalmi könyvben benne van. A Twilightban nincs jellem- és karakterfejlődés, tanulság, gondolkodni való. Nincs mögöttes tartalom, olyan dolog, ami eljut egyik pontból a másikba. A kevés irodalmi értéke ellenére tömegcikk lett, nagyon sokat adtak el belőle, rengetegen imádják. Unaloműzőnek megfelel, szórakoztató irodalom, de az ember nem tanul belőle, a szókincse nem fejlődik, nem gondolkodtató, és nem értelmiségieknek készült.

A legtöbb embernek nem ez az első regény, amit olvas, és természetesen nem Meyer találta ki a vámpírokat. Vannak, akik már az Alkonyat előtt is olvastak vámpíros regényeket. A régi Dracula regény óta nagyon sokat változtak a vámpírok, az írónő teljesen felrúgja a rendes vámpír-szabályokat, és ez sokaknak nem tetszik.

Bram Stoker történetében Dracula egyértelműen negatív szereplő. Démoni jellegét az adja meg, hogy természetfeletti képességekkel bír, emberek vérét issza, tud repülni, denevér- és farkasformát ölteni, gyerekeket rabol, és azokból táplálkozik, parancsolni tud az állatoknak, az emberek félnek tőle, mert inkább démoni, mint emberi. Fokhagyma, kereszt és szenteltvíz, ezekkel távol tudják őket tartani, az emberek meg tudják magukat védeni.

A Twilight vámpírjait azonban halandó ember aligha tudja megölni, hiszen nem sok módszer létezik rá. Dracula a könyv szerint nem szép, csak a női vámpírokat ábrázolják szépnek, afféle női démonoknak. Mikor valaki átváltozik, megváltozik a személyisége, a viselkedése. Az Alkonyatban ezzel szemben Bella oldalakon keresztül ecseteli, milyen tökéletes és szép Edward.

Bella egy teljesen átlagos lány, mégis minden fiúnak tetszik, vele akarnak járni. A karaktere már Mary Sue-nak mondható, és ez az egészet hatásvadásszá teszi. Nincs benne életösztön, hiszen végig arra kéri Edwardot, hogy tegye vámpírrá, így tulajdonképpen egy szimbolikus öngyilkosságot követ el.

A Twilight a fiatal tömegnek készült, és az összes vámpír-szabályt felrúgva egy szerelmes tiniregényt faragtak a gyilkos lényekből.

Magyarázat:

Mary Sue: Olyan karakter, aki minden szempontból tökéletes. Tökéletesen néz ki, tökéletesen okos és szép. Mindenki imádja, mindenki a barátja akar lenni. Sosem hibázik, mindig tud mindent. Egy szóval: tökéletes.