2009.09.23. 11:21, Spirit-Bliss
Avagy miért nem szeretik és miért szeretik a Twilight sagát...
Elindítunk egy vitacikk-sorozatot, amelyben egyik cikkírónk, Fummie, azt boncolgatja, miért is nem szeretik egyesek a Twilightot, míg másik cikkírónk, Fable, megpróbálja megcáfolni az állításait. Elsőként Fummie cikke kerül fel. Valószínűleg, nem fogtok minden szóval egyetérteni, de ez csak egy nézőpont. Az író egyszerűen csak leírta, hogy mit tapasztalt és gondol a témával kapcsolatban. :)
Miért nem szeretik? (Fummie cikke)
TWILIGHT SAGA
Mindenhol ebbe a két szóba botlunk, folyton ezt emlegetik. Sokan foglalkoznak azzal, hogy vajon miért is ilyen népszerű ez a könyvsorozat.
Mondják, hogy azért, mert könnyű azonosulni Bellával, a főszereplővel, mert egy teljesen átlagos lány, akivel átlagon felüli dolgok történnek. A vámpírokat mindenki a vérrel és a gyilkolással azonosítja, de ezek a vámpírok nem gyilkosok, a hangsúly nem ezen van, hanem az érzelmi vonalon. A szereplők könnyen megszerethetőek, a történet kidolgozott, az olvasó elhiszi, hogy ez vele is bármelyik percben megtörténhet, hogy a vámpírok és a vérfarkasok valóban itt élnek közöttünk még akkor is, ha ezek csak kitalált, mesebeli lények.
Rengeteg honlap és cikk ír arról, hogy miért szeretik, de kevesebb embert érdekel az, hogy miért nem szeretik. Hasonlítsuk össze az Alkonyatot egy Jane Austen vagy Charlotte Brontë regénnyel. Valamennyien romantikus regényeket írtak, mégis egy XIX. századi angol regénynek sokkal több az irodalmi értéke, mint egy XXI. századi bestsellernek. Mind Jane Austen vagy a Brontë testvérek, mind Stephenie Meyer a saját koruk értékrendjei szerint írtak. De ezek az értékrendek megváltoztak.
Meyer könyveiből hiányzik mindaz, ami egy szépirodalmi könyvben benne van. A Twilightban nincs jellem- és karakterfejlődés, tanulság, gondolkodni való. Nincs mögöttes tartalom, olyan dolog, ami eljut egyik pontból a másikba. A kevés irodalmi értéke ellenére tömegcikk lett, nagyon sokat adtak el belőle, rengetegen imádják. Unaloműzőnek megfelel, szórakoztató irodalom, de az ember nem tanul belőle, a szókincse nem fejlődik, nem gondolkodtató, és nem értelmiségieknek készült.
A legtöbb embernek nem ez az első regény, amit olvas, és természetesen nem Meyer találta ki a vámpírokat. Vannak, akik már az Alkonyat előtt is olvastak vámpíros regényeket. A régi Dracula regény óta nagyon sokat változtak a vámpírok, az írónő teljesen felrúgja a rendes vámpír-szabályokat, és ez sokaknak nem tetszik.
Bram Stoker történetében Dracula egyértelműen negatív szereplő. Démoni jellegét az adja meg, hogy természetfeletti képességekkel bír, emberek vérét issza, tud repülni, denevér- és farkasformát ölteni, gyerekeket rabol, és azokból táplálkozik, parancsolni tud az állatoknak, az emberek félnek tőle, mert inkább démoni, mint emberi. Fokhagyma, kereszt és szenteltvíz, ezekkel távol tudják őket tartani, az emberek meg tudják magukat védeni.
A Twilight vámpírjait azonban halandó ember aligha tudja megölni, hiszen nem sok módszer létezik rá. Dracula a könyv szerint nem szép, csak a női vámpírokat ábrázolják szépnek, afféle női démonoknak. Mikor valaki átváltozik, megváltozik a személyisége, a viselkedése. Az Alkonyatban ezzel szemben Bella oldalakon keresztül ecseteli, milyen tökéletes és szép Edward.
Bella egy teljesen átlagos lány, mégis minden fiúnak tetszik, vele akarnak járni. A karaktere már Mary Sue-nak mondható, és ez az egészet hatásvadásszá teszi. Nincs benne életösztön, hiszen végig arra kéri Edwardot, hogy tegye vámpírrá, így tulajdonképpen egy szimbolikus öngyilkosságot követ el.
A Twilight a fiatal tömegnek készült, és az összes vámpír-szabályt felrúgva egy szerelmes tiniregényt faragtak a gyilkos lényekből.
Magyarázat:
Mary Sue: Olyan karakter, aki minden szempontból tökéletes. Tökéletesen néz ki, tökéletesen okos és szép. Mindenki imádja, mindenki a barátja akar lenni. Sosem hibázik, mindig tud mindent. Egy szóval: tökéletes.
Hát igen, elég gyakran találkozok twilightutálókkal és kritikákkal, amik általában nem nagyon jogosak. Engem nagyon irritálnak, mert utálom, ha leszólják a kedvenc könyvemet, de valamilyen szinten már hozzászoktam. Ez minden sikeres könyvvel, filmmel, sztárral megtörténik, nem lehet elkerülni, mert nem különböző az ízlésünk, el kell fogadni. De azért egy kicsit illúzióromboló. kritikusokat mindig szánalmasnak találtam, elég megkesereett életük lehet, ha főállásban azzal foglalkoznak, hogy mindent a sárga porig szidnak, mert lehet hogy csak én vagyok tájékozatlan, de még életemben nem láttam olyan kritikát, amiben több pozitívum van, mint negatívum.
Amugy kihagytál még egy pontot, ami szerintem fontos. A legtöbben azért utálják, mert Harry Potter rajongók és félnek beismerni, hogy nem csak Rowling műve lehet sikeres. Beismerem, hogy a HP irodalmilag, fantáziailag sokkal kidolgozottabb és mélyebb világ, több munka van benne, de JKR nem jobb, mint Steph. Az ötödik HP könyvtől már csökken a színvonal, az írónő elszállt magától és már nem érdekli az egész, mivel pénza már van bőven. Én speciel gyűlölöm azt a nőt, és a HP rajongók körében sem érte rajonganak már, csak a könyvért, már fórumokon is gyalázzák a rajongói. Szerintem nagyon fontos, hogy szeressük az írót, mert ha Steph nem lenne a példaképem, valszeg már maga a könyv is veszítene az értékből a szememben. Nekem a HP könyvekkel egy nagy gondom volt; az, hogy az érzelmi szálak és a szerelem csapnivaló volt, fontos lett volna, de nagyon rosszul volt megírva, az Alkonyatban pedig pont ezt kaptuk meg. Jó sok érzelem, néha már nyál, de erre vágynak a tinik, hát akkor mért ne kaphaták meg?
Bella karakterét sokan nem szeretik. Pedig vannak ilyen emberek. Igenis léteznek Mary Sue-k a való világban is. Rengetegen. Én is többet ismerek, ez már külön kategória akkor mért ne lehetne egy ilyen karakter a könyvben? (Ráadásul annyira nem is tökéletes, mert nagyon ügyetlen, nem jó matekból, nem tud hazudni, Jessica, Lauren és Rosalie utálja... Vannak ellenérvek bőven, van nála sokkal Mary Sue-sabb szereplő is más könyvben...) Én a főszereplőt utálni nem tudom, csak azonosulni vele, akármit csinál. Az más ügy, hogy Edward viszont túl tökéletes és már az unalmas szintet is eléri. Én nem szeretem a főszereplő párost annyira, inkább a Jasper-Alice pároshoz húz a szívem. Az ő karaktereik kicsit a háttérben vannak, de óriási munka van bennük, érdekes egyéniségek és igenis adnak gondolkodnivalót. Ahogy az Edward-Jacob ellentét, a vérfarkas-vámpír, vagy a jóvámpír-rossz vámpír és a Volturik is. Nem olyan bonyolulu felépítésű, mint a HP, nem olyan tragikus, mint a Titanic, de az egyszerű is lehet nagyszerű.
Tudom, hosszú voltam és offoltam is, de ezt most ki kellett írnom magamból, mert nagyon elegem volt már azokból a fikázókból, akik csak úgy unalomból kritizálnak mindent, de még egy rendes véleményt sem tudnak megírni, nemhogy egy könyvet.
Gratulálok a cikkhez lányok, és várom a folytatást :)
Via