A Twilightról – mélyebben…

Mint derült égből a villámcsapás. Valahogy így keveredett a Twilight az életembe. Egy ártalmatlannak tűnő DVD-zésnek indult, és egy életre szóló élmény lett belőle. Az embereknek sokat jelentenek a fontos események: születésnapok, esküvők… nekem az Alkonyat megnézése is rákerült erre a listára. Egyszeriben a Twilighttal ébredtem fel reggelente és aludtam el esténként. Hirtelen változott meg minden. Azóta persze próbálok normális viselkedést produkálni, de valljuk be, nem mindig sikerül.

Beszélgettem hozzám hasonlókkal, próbáltam olyan emberekre találni, akik megértik, hogy miért is gubózok be folyamatosan. Mert az Alkonyat nem csak egy film, egy könyv, hanem egy életforma. Egy gondolkodásmód. Másként látni a világot, mint a többiek. Meglátni valakiben a jót, vagyis Bellaként érezni. Rátalálni a szerelemre. Elveszteni azt. Küzdeni érte.

Felfedezni az élet értelmét… egy elhivatottságban, egy új családban, vagy egy másik emberben. Megérteti veled azt, hogy hiába vagy halhatatlan, nem ér semmit, hacsak nincs kivel megosztanod az időd.

De legfőképpen belecsöppensz egy különleges világba, ahol vámpírok és vérfarkasok szaladgálnak. Talán akaratlanul, talán szándékosan. Egy világba, amely közel áll a szívedhez, mégsem lehetsz teljes tőle, mert akárhogy szeretnéd, nem igazi.

És aztán felébredsz, mintha egy álom lenne az egész, körülnézel, és vissza akarsz menni. Vissza akarod kapni a Holdat, a Napot, mindazt, ami éltet téged. Újra nevetni Emmett viccein, a jövőbe látni Alice-szel, végigszáguldani azzal a bizonyos ezüst Volvóval Forks városán vagy csak belenézni azokba a nyugodt, aranyszínű szemekbe, melyeknek gazdája túl jó ahhoz, hogy igaz legyen… De legalább is elolvasni még egyszer a könyvet, vagy még százszor, még álmodozni egy picit, csak egy kicsit! Amíg valaki vissza nem lök a való világba. És ezek után egy hatalmas lyuk tátong a mellkasodban egészen addig, amíg újra bele nem csöppensz a könyv alkotta álomvilágba, és az űrt ki nem tölti Esme szeretete, Jacob jókedve és Bella jósága… Minden egyes szó, betű a könyvben egy különleges szerelem darabkája, aminek egy picit mindenki szeretne a részese lenni.

Hisz, gondoljunk bele: milyen gyakran fordul elő, hogy egy oroszlán  és egy bárány egymásba szeretnek?