Interjú kedvenc fanfictionünk írójával, Spirit Bliss-szel

Mind tudjuk, ki is Spirit Bliss, hiszen minden nap epekedve várjuk, hogy újabb fejezettel örvendeztessen meg minket, arról azonban keveset tudunk, hogy mi lehet a háttérben. Íme néhány kulisszatitok.

Hogyan ismerted meg a Twlightot?

Először a filmet láttam a moziban. Anyukám élettársa a munkahelyén kapott kultúra utalványokat, és nekem adta őket, én meg gondoltam, régen voltam moziban, nézzünk meg egy filmet. Aztán láttam, hogy "Jé, ebben az Alkonyat című filmben az a srác játszik, aki a Harry Potterben is!", és mivel nagy HP rajongó is vagyok, ezért gondoltam, akkor nézzük meg ezt. Megvettem a jegyet, és csak utána vettem észre, hogy feliratos a film. Szóval, nagy dühöngések közepette bevonultam a moziterembe, és már előre utáltam az egészet, mert rossz a szemem, és feliratot kell olvasnom, aztán lement az első pár perc, belépett az ebédlő ajtaján Edward Cullen, és onnantól kezdve elfelejtettem még a nevemet is, nemhogy más bajaimat. A film után azonnal mentem a pláza könyvesboltjába, és megnéztem, hogy mennyibe kerül a Twilight könyvváltozata. Sajnos, akkor nem volt rá pénzem, de karácsonyra megkaptam Verocstól, az egyik legjobb barátnőmtől ajándékba, elolvastam, és onnantól teljes a szerelem. :)

Miért szereted?

Igazából, két dolog fogott meg a történetben nagyon. Az egyik a karakterek. Pszichológiailag nagyon érdekes karaktereket sikerült Meyernek létrehoznia, és bár véleményem szerint, nem bontotta ki őket úgy, ahogyan azt lehetett volna, mégis van bennük fantázia, amely megmozgatja az olvasó gondolatait, érzéseit. A másik, ami nagyon tetszik, hogy bár ez egy vámpíros-farkasos történet, mégsem a vérengzésen van a hangsúly, mint általában a többi erről a témáról szóló könyvben, filmben, hanem a szerelmen, szereteten, barátságon, családon, és egyéb szerintem, fontos értékeken. Míg más vámpíros történetben ömlik a vér ész nélkül, itt inkább az érzések, a pszichológia és a filozófia kerül előtérbe. Vagyis, minden, ami az én fantáziámat meg tudja mozgatni. :)

Ki a kedvenc szereplőd, miért?

Több kedvenc szereplőm is van, és mindenki más okból. Először is Edward. Ő testesíti meg az én szememben a tökéletes Férfit. Nagyon tetszik, hogy igazi, régimódi úriember. Ez a tulajdonság, sajnos, kihalt a mostani férfiak nagy részéből, pedig szerintem, mi nők nagyon is igényelnénk. Legalább is, én biztosan...

Aztán, kedvelem még Alice-t. Őt azt hiszem, nem lehet nem szeretni. Mivel én eléggé magamba tudok zuhanni, ha egyedül érzem magam, ezért mindig örülök, ha vidám emberek vesznek körül, márpedig Alice mellett biztosan nem lehet sosem szomorúnak lenni. :)

Aztán ott van még Jasper. Ő a múltja miatt fogott meg nagyon, mert pszichológiailag nagyon-nagyon érdekes a személyisége, és imádok elmélkedni rajta. :)

És persze, Carlisle... Hát, ő az egyetlen férfi a  világon, aki iszonyúan szexi még nagypapa-pulóverben is. Kell ennél többet mondanom? :D

Kit nem kedvelsz, és miért?

Igazából nincs is olyan szereplő a könyvben, akire azt mondanám, hogy nem kedvelem. Olyan van, akivel nem értek egyet, mert mondjuk, gonosz szereplő, viszont, gonosznak nagyon jó karakter. Bella az, akit néha nagyon nem értek meg, mert elég furcsa a személyisége. Sokszor reagál úgy dolgokra, sokszor tesz olyasmit, amit épeszű, normálisan működő tinédzserlány sosem tenne szerintem. De ettől még rá sem mondhatom azt, hogy nem kedvelem... Szóval, mindenkit kedvelek valamiért. :)

Mi az, amit nem szeretsz a történetben?

Az egyetlen, amit nagyon-nagyon nem szeretek a történetben az a második Bella-Jacob csók, és hogy Bella rádöbben, hogy baráti és testvéri érzéseknél többet is érez Jacob iránt. Szerintem, ez egy túl hirtelen rádöbbenés volt, ami nem volt reális adott szituációban még Bellától sem. Szóval, én úgy vélem, hogy ez egy írói baki volt, és Meyer hibázott, mikor ezt így írta meg.

Mi a jelenlegi kedvenc könyved, és miért?

Azt hiszem, ha aszerint nézem, hogy melyik könyv volt rám a legnagyobb hatással valami miatt, akkor két könyvsorozatot kell említenem. Az egyik a Twilight saga könyvei, még akkor is, ha látom, hogy nem olyan kiforrottak, mint egy igazán jó írótól elvárnám, és meg lehetett volna írni őket jobban is. A másik a Harry Potter könyvek. JKR szerintem, zseniális író, nagyon figyel a részletekre, imádom, hogy tele van minden HP könyv utalásokkal, jelekkel, szimbólumokkal. Viszont, sajnos, ő meg az érzelmi szálakat nem tudja rendesen kibontani. De akkor is ez a két könyv változtatta meg igazán az életemet. :)

Milyen típusú könyveket szeretsz olvasni?

Én azt hiszem, mindenevő vagyok. Nem az a típus vagyok, aki elolvasta a HP-t, és gyorsan ráveti magát a többi fantasy-másolatra is, vagy aki szereti a Twilightot, és ezért minden béna vámpíros könyvet képes megvenni, és elolvasni. Én bármilyen típusú könyvet elolvasok, aminek megfog a témája, akár fantasy, akár krimi, akár szerelmes regény, vagy elvont novelláskötet. A lényeg, hogy jól legyen megírva, megmozgassa az érzéseimet, a gondolataimat, a fantáziámat. :)

Mióta írsz?

13 éves korom óta. Az egyik biológia órát szörnyen untam, és elkezdtem a füzetembe írni egy történetet. Aztán óra után az osztálytársaim elolvasták, és követelték a folytatást. Ott abban a percben tudtam, hogy író akarok lenni. Azóta pedig az írás az életem elmaradhatatlan része, mint a lélegzés, az evés vagy az alvás.

Mivel, milyen típusú írásokkal kezdted a pályafutásodat?

X-akták fanfictionökkel, bár akkor még azt sem tudtam, hogy mi is az a fanfiction, csak X-aktás történeteket írogattam. :D Aztán jöttek a versek, és a novellák (ezek főleg, komorak és tanító jellegűek voltak). Gimnáziumban pedig megírtam életem első kisregényét (ez egy sci-fi volt), és előadták az egyik színdarabomat Kaposvárott, miután bekerültem egy országos színdarabíró pályázat első három helyezettje közé.

Hűha, gratulálok. :D

Köszönöm. :)

Miért írsz Twilight fanfictiont?

Mert elolvastam az eredeti könyveket, és egyfelől hiányosnak éreztem a kidolgozását a történetnek és a karaktereknek, másfelől mégis elgondolkoztatott a történet, és egy csomó olyan ötlet jutott miatta az eszembe, amiről úgy éreztem, muszáj kiírom magamból. Azt hiszem, pont azért is jött az a jósálmom, amiből A múlt árnyai megszületett, mert túl sokat pörgött az agyam az eredeti regényen. :)

Hogyan, honnan jött az ihlet?

Az első ihlet abból a bizonyos álmomból. A többi ihlet, ami egészen idáig elkísért szerencsére, és remélem, hogy még sokáig kitart, azt hiszem, annak köszönhető, hogy Szandi és ti, az olvasóim végig támogattatok, és akkor is mellettem álltatok, mikor épp feladtam volna. Ha az ember úgy érzi, van értelme annak, amit csinál, akár csak annyi, hogy egyetlen ember arcára képes mosolyt rajzolni, akkor sokkal könnyebben megtalálja az ihlet. :)

Hogyan írsz? Előre tudod az egész cselekményvázlatot, és szigorúan betartva haladsz, vagy egyik fejezetről a másikra döntöd el, hogy mi legyen a következő fejezetben?

Nem, egyáltalán nincs vázlatom. :D Annyira nincs, hogy mikor megkérdezi valaki, hogy mi lesz a következő fejezetben, mindig azt válaszolom, hogy fogalmam sincs, majd az, amit a szereplőim akarnak. :D Persze, a fővonalat előre tudom nagyjából, bár sokszor még ez is változik (Pl. eredetileg Isabellából vámpírt akartam csinálni és nem farkast, de az utolsó pillanatban jött egy újabb jósálom. ), viszont a kisebb eseményeket, amik egy-egy fejezetben vannak, mindig írás közben találom ki. Vagyis, igazából nem is én. :D Tudom, hogy ez kissé bolond dolognak hangzik, de tényleg a szereplők irányítják sokszor a kezemet. Egyszerűen tudják, hogy mit kell tenniük és mondaniuk ahhoz, hogy jó legyen a történet. :)

Volt már úgy, hogy olyan kritikát kaptál, ami miatt esetleg megfordult a fejedben, hogy abbahagyod? Vagy volt olyan ok, ami miatt gondoltál arra, hogy feladod?

Olyan kritika vagy ok, ami miatt úgy éreztem, hogy soha többé nem fogok írni, nem volt, és nem is lesz. Tudom magamról, hogy nem bírnám ki, ha nem írhatnék. :) Elég kevés negatív kritikát szoktam kapni (pedig szeretem, mikor megmondják a hibáimat is :D ), és amikor mégis ilyet kapok, el tudom fogadni. Tudom, hogy nem tetszhet mindenkinek, amit csinálok, és tudom, hogy milyen sok hibát ejtek írás közben. Ha negatív kritikát kapok, átgondolom, és ha az írójának szerintem igaza van, tanulok belőle, ha nem, akkor pedig túlteszem magam rajta. Olyan már megesett viszont, hogy hirtelen úgy éreztem, egy adott történetet nem tudok folytatni, mert egyszerűen logikailag nem tudok megoldani egy problémát a cselekményben. Igen, ez A múlt árnyainál esett még meg velem, de szerencsére, Szandi támogatásával sikerült megoldanom a gondot. :)

Már említetted, hogy magyar-történelem szakos vagy. Miért ezt választottad?

Mert senki nem mondta akkoriban, hogy van más választásom is. :D Az igazság az, hogy a magyar nálam nem volt kérdés. Író akartam lenni, szóval, egyértelmű volt a magyar szak. Csak akkor még nem tudtam, hogy semmi olyat nem fogok tanulni az egyetemen, és semmiféle támogatást sem kapok, ami segítene az íróvá válásban. A történelmet pedig azért választottam, mert egyfelől, a gimiben még szerettem, másfelől az osztályfőnököm azt mondta, hogy egy szakkal semmihez sem lehet kezdeni, válasszak még valamit! És mivel a reál tárgyakhoz nem igazán értettem, nyelvérzékem sem volt, hogy német, angol, vagy egyéb nyelvszakra menjek, ezért maradt a történelem. Ha most visszamehetnék a jövőben, akkor biztosan nem magyar-történelem szakra mennék. Vagy csak magyar szakra, vagy pszichológiára. Esetleg elmennék szakácsnak tanulni, vagy valami számítástechnikával foglalkozó iskolába.

A barátaid, a családod mit tesznek azért, hogy segítsenek az írásban?

A barátaim közül Szandi az, aki a lehető legtöbbet segített és segít. Ő a múzsám, a bétám, a menedzserem és ingatag önbizalmam tartóoszlopa. Nélküle biztosan nem tartanék ott, ahol most vagyok. Freeb az én állandó VIP-olvasóm, aki szintén előre megkapja a fejezeteket, és rajta tesztelem a reakciókat. A többi barátom pedig, akiket a ficemnek köszönhetően ismertem meg, azzal segítenek, hogy elolvassák, amit írok, és véleményt mondanak róla. Hála az égnek nem csak jót, hanem rosszat is, amiből tanulhatok. :D A családom... Hát, ők passzívan segítenek annyiban, hogy anyu eltűri, hogy néha az itthoni feladataim helyett a gép előtt ülök, és írok. Igazából, se anyu, se a húgom még csak nem is olvasta a ficemet, vagy a saját regényemet. Ők úgy gondolják, hogy az írás nem munka. Pedig, ha tudnák, hogy milyen megerőltető lelkileg, szellemileg és testileg is megírni egy-egy fejezetet, akkor talán megváltozna a véleményük. De legalább tényleg nem dobnak ki, amikor egész nap csak a gépnél írok. Nézzük a jó oldalát. :D

Kik azok az emberek, akiknek leginkább megköszönnéd, hogy idáig eljutottál?

Szandinak, Freebnek, minden egyes olvasómnak, aki akár csak egyetlen szóval is jelezte, hogy van értelme annak, amit csinálok, és anyunak, amiért tényleg eltűri, hogy az írás az életem. De a legnagyobb köszönet tényleg Szandinak jár, mert ő végig itt volt mellettem, és mindenben segített nekem. Félek, hogy nem tudom eléggé megköszönni neki...

Végezetül legyen egy olyan kérdés, amit minden írótól megkérdeznek: Megosztanál velünk némi információt az elkövetkezendő fejezetekből?

Hát, ebben nem én vagyok az illetékes, hanem a szereplőim, szóval, őket kérdezd. :D Még fogalmam sincs, mi lesz a következő fejezetben, ez majd csak akkor derül ki számomra is, mikor leülök, és elkezdem írni. :) Viszont, annyit mondhatok, hogy most már beindulnak az események, és nagyon izgalmas szálak fognak kibontakozni. Szóval, készüljetek műkörömmel, mert az igazit lehet, hogy tövig fogjátok rágni. :D

Köszönöm az interjút! :)

Én köszönöm, hogy rám gondoltál interjúalanyként. :)