A lelkem �j otthona

Esme:

Hallottam a sz�vver�s�t, l�ttam az �r l�ktet�s�t a nyak�n. A v�r pulz�lva szaladt v�gig a test�n, pirospozsg�ss� t�ve az arc�t. Maga volt az �let. Vonz�, illatoz�, �rj�t�. Abban a pillanatban, ahogy meg�reztem, az ember elt�nt bel�lem, �s csak a ragadoz�, a gyilkos maradt. Testem megfesz�lt, izmaim felk�sz�ltek az ugr�sra. Szinte remegtem, am�g arra v�rtam, hogy lecsaphassak r�.

Minden m�s gondolat elt�nt az agyamb�l. Csak a vad�szatra tudtam gondolni. Lassan, �vatosan k�zel�tettem meg, de egy pillanat alatt kaptam el. M�g sikoltani sem volt ideje, fogaim m�ris a nyak�ba m�lyedtek, �s csak sz�vtam magamba az �des-f�mes �z� ned�t. �reztem, ahogy a teste elernyed a karomban.

Azt�n j�tt a felismer�s. Mint egy pofon. Mit tettem?

Felugrottam, �s az el�ttem hever� testet n�ztem meredten. A b�re feh�r volt a v�rvesztes�gt�l, az arc�ra r�fagyott a r�m�let. Zih�ltam az undort�l. Meg�ltem �t. Meg�ltem egy �rtatlan embert. Azt�n j�tt az �jabb rosszull�t hull�m, mikor a szemeim el�tt megjelent egy angyali arc. Carlisle… Mit tettem, mit tettem, mit tettem? Ujjaim a hajamba t�rtak, �s �r�lt er�vel szor�tottam a tincseimet. El�rultam �t. Mindent, amit tan�tott nekem. Mindent, ami fontos volt.

L�ttam, ahogy az eml�kk�p szemei szomor�s�ggal telnek meg, �s m�g jobban gy�l�ltem magam. Csal�d�st okoztam annak az embernek, aki megmentett, aki �j otthont adott nekem, �s akit szeretek. Ezt a gondolatot nem voltam k�pes elviselni. Nem mehetek haza t�bb�. K�nnyek n�lk�l zokogva k�sztam el a legk�zelebbi f�ig, azt�n csak �ltem ott mozdulatlanul, mint egy k�szobor.

Fogalmam sem volt, hogy mennyi id� telt el. Tal�n, csak percek, tal�n, �r�k vagy napok is. Nem �rdekelt. Soha t�bb� nem akartam megmozdulni. Soha t�bb� nem akartam gondolkozni. Soha t�bb� nem akartam �rezni.

Az agyam egy h�ts� zug�ban hallottam, hogy valaki k�zeledik, de nem akartam tudom�st venni r�la. Azt�n meg�reztem a l�gy �rint�st az arcomon. 

Carlisle:

Mikor haza�rtem a k�rh�zb�l, �s nem tal�ltam a h�zban, azonnal �reztem, hogy valami baj van. Edward m�g az iskol�ban volt, Esme pedig ilyenkor a h�zat szokta csinos�tgatni. Eddig m�g sosem fordult el�, hogy mikor haza�rtem a munk�b�l, ne v�rt volna a k�sz�b�n mosolyogva. Neki volt a legmelegebb mosolya az eg�sz vil�gon. Valah�nyszor megl�ttam, csod�lkoztam azon, hogy a sz�vem nem indul be �jra, �s nem ver olyan sebesen, hogy kiugorjon a mellkasomb�l.

Nem mertem m�g k�zeledni hozz�. Csak nemr�g sz�letett �jj� – m�g csak most lesz egy �ve -, �s m�g t�l sok lelki sebe volt ahhoz, hogy az �rz�seimmel terheljem. Nem akartam megr�miszteni, �s nem akartam, hogy a k�teless�g�nek �rezze, hogy szeressen. B�rmennyire is v�gytam r�, adni akartam egy kis id�t neki, miel�tt bevallom, hogy hogyan �rzek ir�nta. V�g�l is, ha t�bb �vsz�zadig k�pes voltam kib�rni egyed�l, az a p�r h�nap vagy �v m�r mit sem sz�m�t.

V�gigj�rtam az eg�sz h�zat – tudtam, hogy � nincs sehol, de gondoltam, h�tha hagyott nekem valami �zenetet. Mikor semmit sem tal�ltam, kimentem a h�z el�, �s a leveg�be szimatoltam. Az illat�t m�g halv�nyan �rezni lehetett – az erd� f�i k�z� vezettek a nyomai. K�vettem.

Csak p�r percig tartott, m�g meg�rkeztem a tiszt�sra, de a fesz�lts�gt�l t�l hossz�nak t�nt az �t. A torkom �sszeszorult, mikor megl�ttam a halott n�t a f�ben heverni. Azonnal tudtam, hogy mi t�rt�nhetett. Esme az egyik fa mellett �lt sokkosan. Csak b�mult maga el�, m�g csak nem is pislogott.

�vatosan k�zel�tettem meg, de nem �gy t�nt, mint aki felfogta az �rkez�semet. Let�rdeltem el�, �s v�gigsim�tottam az arc�n. B�r m�sok j�ghidegnek �rezt�k a b�r�nket, �n kellemesen langyosnak tal�ltam �t. A nev�n sz�l�tottam, de nem reag�lt. Szemei a friss v�rt�l v�r�sen meredtek a semmibe.

Szeg�ny, szeg�ny Esm�m… Nem tehetett r�la, hogy elragadt�k az �szt�nei. A fajt�nk nagy r�sz�vel legal�bb egyszer megt�rt�nik. Ritka az olyan, mint �n, aki m�g sosem �lt embert. Tudtam, hogy milyen lelkiismeret-furdal�s gy�t�rheti, de az egyetlen hib�s �n voltam. M�g nem lett volna szabad egyed�l hagynom. M�g t�l fiatal ahhoz, hogy k�ls� kontroll n�lk�l maradjon.

L�gyan a karomba emeltem, �s megindultam vele a h�z fel�. Rem�ltem, hogy az ismer�s k�rnyezet majd mag�hoz t�r�ti egy kicsit. � annyira t�r�keny. Persze, nem testileg… A teste ugyan�gy sebezhetetlen szinte, mint az eny�m, de a lelke… A lelke egy porcel�n, amib�l m�r annyi darabot let�rt az �let. Megesk�dtem magamnak, hogy vigy�zok a marad�k�ra, de m�gsem j�rtam sikerrel.

Esme:

Csak hagytam, hogy Carlisle felemeljen, �s hazavigyen. Tiltakozni akartam, de ehhez is t�l kev�s volt az akaratom. Tudtam, hogy nem lenne szabad visszamennem, hogy meg�rdemeln�m, hogy sz�m�zzenek otthonr�l, de nem volt el�g er�m visszautas�tani Carlisle j�s�g�t.

Tal�n, megbocs�tott nekem, tal�n, csak megsajn�lt, nem tudom… � t�l j� volt. T�l j� hozz�m. Nem szolg�ltam r� arra, hogy egy ilyen f�rfi viszontszeressen. Tal�n, nem v�letlen�l kaptam azt az emberi sorsot, amit r�m m�rt az �g. Tal�n, valamif�le b�ntet�s volt, ami�rt nem voltam el�g er�s, el�g j�, el�g al�zatos. Carlisle-nak nem is kellett volna megmentenie. Ha meghaltam volna, legal�bb az a n� m�g �lne.

�reztem, ahogy Carlisle lefektet az �gyamra. Felismertem az �gynem� illat�t �s az �rint�s�t a b�r�m�n. Minden anyagnak m�s illata �s tapint�sa volt.

- Esme… K�ny�rg�k, n�zz r�m! – Hallottam meg az angyali hangot, �s k�ptelen voltam nem engedelmeskedni neki. R�emeltem a tekintetemet, �s a v�d helyett csak aggodalmat �s f�lt�st l�ttam a szemeiben.

- Sajn�lom… - Hallottam meg a hangomat. – Annyira, annyira sajn�lom! – Ha lettek volna k�nnyeim, most z�poroztak volna a szemeimb�l. Carlisle mag�hoz vont. Szorosan hozz�b�jtam, fejem a mellkas�ra hajtottam, ujjaim olyan er�vel kapaszkodtak az ing�be, hogy az anyag t�bb helyen is reccsenve adta meg mag�t.

Hallottam, ahogy a f�lembe suttog. Megnyugtat� volt, �s most el�sz�r, mi�ta �jj�sz�lettem, felt�madt bennem egy ismer�s-ismeretlen �rz�s, ami legy�zte a torkom �g�s�t. Nem tudom, mikor indultak meg az ujjaim az inge al�, �s nem tudom, mikor kereste meg a sz�m a tork�t. Simogattam �s cs�koltam, ahol csak �rtem. Megfesz�lt a karomban, tudtam, hogy vissza k�ne fognom magam, hogy nem lenne szabad kihaszn�lnom a sz�nalm�t, de ahogy a v�mp�rk�nt, �gy n�k�nt sem tudtam el�gg� uralkodni magamon.

Nyelvem v�gigszaladt a nyaki �t�er�n, mely m�r hossz� �vsz�zadok �ta abbahagyta a l�ktet�st, �s hallottam, ahogy a l�gz�se felgyorsul. Azt�n a k�vetkez� pillanatban meg�reztem az ujjait a hajamban. Felh�zta a fejemet, �s �rtatlan, m�zsz�n� szemeit az eny�mbe f�rta. El akartam fordulni, hogy ne l�ssa a v�r�ss�get, amely az �n b�n�met bizony�totta, de nem hagyta.

Sz�ja �hesen csapott le az eny�mre. El sem hittem, hogy ez megt�rt�nik. Az �ze �des volt. �desebb, mint b�rmi, amit eddig �reztem. Halv�nyan eml�keztem m�g arra a p�r cs�kra, amit az emberi f�rjemt�l kaptam, de azok undor�t�ak voltak, ny�lasak �s �ltal�ban f�jdalom k�vette �ket. Ez a cs�k teljesen m�s volt.

Carlisle szenved�lyes volt, m�gis �vatos. Er�teljes borzong�s futott v�gig a gerincemen, ahogy h�trad�nt�tt az �gyon, �s f�l�m g�rd�lt. M�g soha semmit �s senkit nem k�v�ntam ennyire.

Carlisle:

Nem tudtam visszafogni magam. Annyi �vsz�zad ut�n �rezni a cs�kjait… Hossz�, mag�nyos �jszak�kon �t �lmodoztam egy t�rsr�l, akit szerethetek, �rinthetek, cs�kolhatok, �s most nem tudtam visszautas�tani azt, amit �nk�nt felaj�nlott, pedig tudtam, hogy nem lenne szabad kihaszn�lnom az �llapot�t.

Pr�b�ltam �vatos lenni vele, nem akartam f�jdalmat okozni neki, b�rmennyire is s�rgetett a v�gy. Tudtam, hogy a m�ltban milyen rossz tapasztalatai voltak, �s sosem okoztam volna olyan gy�trelmet neki, mint az az ember tette. Nem �rdemelte meg �t. Egy ilyen �rtatlan angyalt nem lett volna szabad egy sz�rnyeteg kez�re adni.

Legsz�vesebben let�ptem volna r�la a ruh�kat. Az �sszes �nuralmam �ssze kellett szednem ahhoz, hogy a sz�vet s�r�l�se n�lk�l h�mozzam ki bel�le a test�t. V�g�l sikerrel j�rtam. Sz�m bekalandozta az eg�sz test�t, �s �lvezet volt hallani azt a s�hajszimf�ni�t, amit el�adott miattam.

M�g sosem �reztem, olyan gy�ny�r�s�get, mint mikor a test�nk v�gre �sszeolvadt. Combjai az oldalamhoz simultak, l�bai �tkulcsolt�k a derekamat. Ez az �rz�s fel�lm�lt mindent, amit valaha �reztem. Az eg�sz vil�g megsz�nt k�r�l�tt�nk, az egyetlen, ami l�tezett, az a forr�s�g volt. Perzsel�, �get�, mindent elem�szt� l�ngol�s.

Ha k�pesek lett�nk volna izzadni, val�sz�n�leg m�r csatakosak lett�nk volna az er�fesz�t�st�l, amivel egym�s �s a saj�t gy�ny�r�nket �ld�zt�k. A f�l�be suttogtam, hogy mennyire szeretem, hogy sz�ks�gem van r�, �s � a l�tem �rtelme, amit annyira kerestem eddig. Ujjait �sszekulcsolta az eny�mekkel, kiss� f�jdalmasan szor�tva �ket, de m�g akkor sem sz�ltam volna neki, ha szil�nkosra t�rte volna az �sszes csontomat.

A v�gs� gy�ny�r teljesen letagl�zott. Olyan intenzit�ssal t�rt r�m, hogy hirtelen �gy �reztem, b�rmennyire lehetetlen is, belehalok. Hallottam, hogy Esme az �lvezet hev�t�l a nevemet sikoltja, �s hallottam a saj�t torkomb�l kit�r� �szt�n�s morg�st is. A testem minden izma g�rcs�sen megfesz�lt. Hihetetlennek t�nt, hogy egy emberi test is k�pes kib�rni ekkora k�jt, mikor m�g a sz�momra is puszt�t� erej� volt.

J� p�r percig csak fek�dt�nk egym�sba gabalyodva. A test�nknek nem lett volna sz�ks�ge pihen�sre, de j�l esett mozdulatlannak maradni, hallgatni, ahogy Esme l�legzik, �s simogatni a karj�t. Rem�ltem, hogy nem haragszik r�m, ami�rt nem tudtam meg�llj-t parancsolni magamnak, �s hogy nem b�nta meg, ami t�rt�nt.

Felemeltem a fejem, hogy l�ssam az arc�t. V�gigsim�tottam mutat�ujjammal a hal�nt�k�t�l az �ll�ig �des-keser� mosolyt csalva ezzel a sz�j�ra. Musz�j volt r�lehelnem egy cs�kot az ajkaira.

- Megbocs�tasz nekem? – s�hajtott fel, �s a b�ntudat visszat�rt a tekintet�be.

- Nincs mit megbocs�tanom – feleltem neki. – Szeretlek – vallottam be �jra. Azt akartam, hogy tudja, t�nyleg �gy �rzek, �s nem csak a gy�ny�r mondatta velem azokat a szavakat az el�bb. – Szeretlek…

- �n is szeretlek – motyogta a szem�t les�tve, azt�n lassan r�m emelte a tekintet�t. – Te vagy a lelkem �j otthona.

Elmosolyodtam �s ism�t megcs�koltam. Tudtam, hogy a k�nz� mag�ny soha t�bb� nem t�r majd vissza, hiszen, �n is haza�rtem v�gre.

S�g� 4 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

2009.09.26. 15:48 Nightingale Ez gy�ny�r�. �pp most mondtam Fummienak, hogy ha j� egy fanfic, akkor m�g engem sem �rdekel, min alapszik. Olyan gy�ny�r�en �br�zolod a k�telyeiket, a v�gyaikat �s az �r�lt t�ncot amibe keveredtek. �s az utols� sorok olyan t�k�letesen kifejezik amit �rezhetnek egym�s ir�nt.^^ K�sz�n�m, hogy olvashattam

2009.09.24. 18:40 Spirit-Bliss K�sz�n�m mindkett�t�knek. :) Egy�bk�nt, egy kis kulisszatitok... A tril�gi�m 3. k�nyve ut�n lesz egy +1 k�nyv, ami Carlisle szempontj�b�l �r�dik majd. :) M�r az alap�tlet megvan a fejemben. :)

2009.09.21. 21:42 angeldia Ez olyan aranyos! Igaz! V�gre egy kis Carlisle-Esme! Hisz olyan sz�p p��r :) "Elmosolyodtam �s ism�t megcs�koltam. Tudtam, hogy a k�nz� mag�ny soha t�bb� nem t�r majd vissza, hiszen, �n is haza�rtem v�gre." - �s ezek az utols� sorok! �s az eleje. Szeg�ny Esme. Mit �rezhetett. Nagyszer� lett Spirit! :)

2009.09.17. 15:49 charlotte90 j�JJJ SPIRIT!!!!! Ez annyira sz�p volt �s olyan j� hogy v�gre van Esme �s Carlisle -os r�sz is. A k�nyvben olyan keveset �rnak r�luk �s �n mindig is k�v�ncsi voltam milyen lehet az � �let�k. Valaki egyszer �rhatna fanficet az � �let�kr�l is..... (nem c�lozgatok � dehogy ) Sz�val m�g j�het p�r ilyen kis epiz�d... Tov�bbi j� �r�st!