Ajánlom Ritának, az egyik legjobb barátnőmnek, aki mindig segített abban, hogy sok hülyeséget mondjak és hasznos tanácsokkal látott el. Annának, ő segített helyesírási hibáktól, felesleges „a” betűktől mentes regényt varázsolni, és Édesanyámnak, aki bízott bennem és biztatott engem. Köszönöm.
Prológus:
Álmodtál valaha arról, hogy különleges képességeid legyenek? Azt hogy kalandokkal teli életet élj? Ne legyen egy unalmas perced? Biztos vagyok benne, hogy elgondolkodtál ezen. Legalábbis én igen. A magány, emésztő perceiben ott volt az a kis elképzelésed a másságról. Mi van akkor, ha halványan, de biztosan körvonalazódik benned az elképzelés miszerint, nem vagy hétköznapi. Örülnél neki? Szeretnéd? Nem hiszem. Sőt, biztosra veszem, hogy először gyűlölnéd, undorodnál a helyzettől és magadtól. Főleg hogyha kiderülne, hogy a pokol fogalma és tárgyilagossága nem is olyan idegen tőled, mint ahogy az szeretnéd… De vajon mit csinál egy 16 éves fiatal lány, miután kiderült az a titok, ami már legelső szörnyű álma után körülöleli? Vajon mit akarhat az a rejtélyes, márvány fehér bőrű fiú, aki a „szőkeciklon” párjával kiáll mellette és segít neki? És mi történik, amikor megjelenik lelkének teremtője, vagyis az apja? Mi lesz a vég?
1. fejezet: S az álom valóra válik
Sötét van. Nagyon sötét. Az ablakon át beszűrődik az a kevéske fény, amit az utcai lámpák biztosítanak. Egy idegen árnyék jelenik meg az ajtó mellett. Körvonala homályos és épp ezért félelmet keltő. Az ágyban két test egyenletesen szuszogva aludja az igazak álmát. Egy kislány és feltehetőleg az édesanyja. Az árnyék gazdáját nem igazán érdekli a kicsi lány angyali arca. Az idegen közelebb megy a franciaágyhoz és figyeli őket. Vár. Majd megjelenik egy nagyobb alak, valószínűleg ő a főnök. Nem lehet tudni. Hirtelen egy autó megy el a ház előtt, ezzel megajándékozva - még ha csak egy pár pillanatig is, - a szobát világossággal. A két valami személye elborzasztó. Olyanok, mint két mutáns farkas. Mind a kettő két izmos lábon áll, tappancsaik visszahúzható körmökben végződnek. Igazából egész testük merő izom. Mancsujjaik éles karmokban végződnek, amik valószínűleg úgy szelik a csontot, mint a vajat. Kutyaszerű pofájukból pengeéles fogak állnak ki és csak úgy mellesleg csöpög belőle a nyál. Mindent összevetve írtó félelmetes. Majd megtörve a csendet, a szürkés bundájú lény, a farkas valami morgásszerűt hallat, mire a picit kisebb éjfekete sörénnyel rendelkező egyén egy halk vonyítással válaszol. Egy kis ideig csöndben maradnak, nem sokkal később egymásra néznek és valami bólintásszerű fejrázás történik köztük. Vicsorogva támadnak rá az alvó, mit sem sejtő emberekre. A kisebbik belemélyeszti fogait a gyermek csuklyásizmába, mire ő hirtelen megmerevedett és azon nyomban el is ernyedt. Már nem lélegzett többé. A főnök már nem volt ilyen „kíméletes”. A nő hasába mártotta éles karmait és felszántotta vele a puha bőrt. Az anya fájdalommal teli szeme ránézett támadójára, de a sokktól csak később jutott el a tudatáig, hogy igenis neki sikítani, ordítani kéne már éppen nyitotta volna a száját, hogy magas hangot adjon ki, de… De nem tudta, esélye sem volt. Az őt megtámadó farkas lecsapott a nyakára és gyakorlatilag kettéharapta.
Lea zihálva ébredt fel az édes drága ébresztő óra hangjára. Most tényleg szerette. „ Szörnyű volt, és egyre rosszabb - gondolkozott miközben kikászálódott az ágyból. – Egyre gyakoribb. Ez félelmetes, az elmúlt két hónapban nincs nyugtom ettől a nyominger álomtól.” Még pár pillanatig az ágyon ült és egy 180° fordulattal felállt onnan, de rögtön meg is bánta, mert amint egyenes lett a testtartása rögtön fekete felhők úsztak el a szemei előtt. Várt néhány percet majd elindult a szekrényére szerelt tükörhöz. Jobban tette volna, ha nem tesz egy kis kitérőt oda.
- Úristen! Mégis… mégis mi ez a szénaboglya a fejemen?! - fájdalmasan felnyögött, amikor rájött, hogy neki bizony ezt ki kell fésülnie. – Ajjaj… Inkább - elmerengett egy pillanatig - lemegyek.
Konyhából fincsi illatok szálltak fel. „Palacsinta és… tojás! De jóóó!” Vidáman trappolt le a lépcsőn, el is feledve a hajbajokat, és az álmot. Alig ért le a konyhába, amikor valami, vagy valaki hirtelen átölelte a combját.
- Jea! Jea! Képzejd ma van a szüjinapom. - Kicsi arca csak úgy ragyogott az örömtől. Vörös göndör fürtjei ide-oda röpködtek a levegőben. Tengerkék szemei élénken csillogtak. S úgy nézett szembe nővérével, aki immár az ölében tartotta.
- Hogy van az én nagy-nagy húgocskám?
- Én vagyok a jegnagyobb! - fecsegett.
- Hát persze! És mondd csak Emy, hány éves is leszel?
- Kejeken négy! - Büszke mosolyt villantott majd hirtelen szomorú lett a pofija. - Ejfejejtetted hogy hány éves jeszek?!
- Jajj! Dehogyis te kis butus! - a kis csöppség arca rögtön ragyogott. „Mit is kezdenék és nélküle? Ő legnagyobb ajándék, amit kaptam anyuéktól. Nem is értem a többieket, mit bosszankodnak a testvérük miatt?” - Na és mondd, kéred az ajándékod?
- Igeeen! - ha lehet ezt fokozni, akkor Emy még boldogabb lett. Szemében ott volt az elmaradhatatlan gyermeki kíváncsiság.
- Először reggeli, jó?
- Jendben.
Leának igaza volt valóban palacsinta és tojás volt a reggeli. Emy kipattant az öléből odarohant az anyjukhoz, aki már régóta a konyhában tüsténkedett. Boldog mosollyal jutalmazta legkisebb lánya érzelmi kirohanását. Hisz melyik anya nem örülne neki? Kicsi kezeit felfelé nyújtotta jelezve, hogy ő igenis az ölébe akar mászni.
- Hogy van az én szülinaposom? - kérdezte majd lágy puszit nyomott kicsi kincse arcára, persze a nagy sem maradt ki ebből, Lea is odament meg puszilhassa édesanyját.
- Jój.
- És te édesem, jól vagy? Megint rémálmod volt? Hallottuk este apáddal, próbáltunk felkelteni, de egyszerűen nem ment. Nagyon mélyen aludhattál. - Zöld szemei aggodalommal, és szeretetteljesen néztek Leára. Szép arca még mindig lisztes volt a reggeli sütéstől, ebből a bronzbarna hajára is jutott. Karcsú, magas termetű szeretetteljes ember volt.
- Igen jól vagyok, bár ez a mostani rosszabb volt mint a tegnap előtti.
- Ange! - jött egy mély, kellemes zengésű hang az emeltről.
- Tessék szívem!
- Hol van zöld csíkos nyakkendőm? Nem találom sehol.
- Jajj, olyan trehány vagy! - dorgálta meg Ange a férjét. - Megyek!
Lea és Emy halkan felkuncogott édesanyjuk zsörtölődésén. Majd az idősebbik testvér, egy gyors eszmefuttatás után úgy döntött, hogy ma ő lesz a pincérnő.
- Nos, kis hercegnő, mit kíván enni ma reggel? - kérdezte udvariasan Lea.
- Pajacsintát! Pajacsintát! - lelkesedett az ötletért, hogy ma a nővére szolgálja ki.
- És mivel szeretné, a kisasszony? - S gyorsan szétnézett a háta mögötti pulton hogy mi a választék, mit mondhat. - Azt mondja, hogy azt mondja… Van, itt kérem szépen: kakaó, narancs-, barack-, áfonya- és eperlekvár, túró és puding. Ja és csoki öntet!
- Mindet! Mindet!
- Butus, azt úgy nem szabad!
- Hát jó, - szontyolodott el Emy, - akkor csoki öntetest és - gondolkozott vajon melyik lekvár a megfelelő a palacsintához - áfonyásat!
Lea nagyot nevetett a lelkesedésén. Majd a háta mögött roskadozó pulthoz fordult és megkente a két palacsintát, magának pedig tojást szedett, s ezeket odavitte az ebédlő asztalhoz.
- És inni valónak mit kér a tündérke?
- Tejecskét!
„Nem is az én hugim lenne, ha nem kérne tejet - ezen morfondírozott miközben kitöltötte a tejet. „Bár azt nem értem, hogy képes minden reggelt tejjel nyitni!” S ezzel lezártnak tekintette a témát és a fehér nedűvel teli poharat, mire a kislány mohón kapott érte és ugyanígy ki is itta pillanatok alatt.
- Na, jó hugi! - szólalt meg miután gyors tempóban megette a reggelit. - Ha befejezted, akkor gyere fel a szobámba, és ott odaadom az ajándékodat. Jó?
- Jendben!
Lea betette a mosogató a piszkos edényt és ezek után feltrappolt a szobájába. De még mielőtt bement volna, gyorsan átslisszolt a szüleihez. Akik éppen a gardróbban kutakodtak az eltűnt zöld csíkos nyakkendő után. És nagyban veszekedtek valami hülyeségen.
- Anya!
- Igen kincsem?
- Be tudnál vinni a suliba? Tudod Liunak ma van a névnapja és addig is tudnánk dumálni, érted?
- Persze, az ő édesanyját hívják Sue Charongnak?
- Igen, anya! - „Érthetetlen, nem értem mit érdekli őt, hogy ki az anyja, bár lehet, hogy találkoznak…”
Most már tényleg bement szobájába és megcsodálta magát a tükörben. Gyönyörű szép, hát középig érő göndör, rézvörös hajjal áldotta meg a sors. Karcsú, kecses termete közép magas volt. Izmos teste, hosszú combjai voltak. És ahol kellett kellően kidomborodott. Porcelán fehér bőre hibátlan volt. Arca kerekded, s belőle egy mandulavágású csillogó zöld szempár nézett a nagyvilágba. Szép piros ajkai csábosan hívogatták a csókokat. Bár pizsiben volt attól még látszott csodás alakja, és ugyan kócos haja össze-vissza meredezett látszott, hogy igenis ha ő rendezett, csodás tud lenni. Lea miután megcsodálta magát a tükörben, elment a szobájából nyíló fürdőszobába, hogy rendbe szedje magát. Miután elvégezte, ügyes-bajos dolgait és meg is fésülködött, bement a szintén szobájából nyíló gardróbba, hogy kiválassza, mit vegyen fel. Ötpercnyi tétlenkedés után, egy vörös színű ing és fekete fűző, egy hosszú cső szárú farmernadrág, és egy magas szárú és sarkú csizma mellett döntött, tudni illik, tél van. Miután mindezeket felvette, felvitt a szemére egy leheletnyi sminket, szájára egy kis szájfényt, mondjuk szükségtelen volt a smink, de hát mindenki azt csinál, amit akar a bőrével. S aztán hirtelen csak „úgy” berontott a húga.
- Na hoj van az ajándékom? - édes türelem jelent meg az arcán.
- Boldog Szülinapot Emy!
Egy gyors puszicsere után Lea átadta szépen becsomagolt ajándékát, ami egy balerina Barbie babát rejtett, ugyanis húga oda meg vissza volt a balettért és csak úgy mellesleg ő is űzte ezt a fajta táncstílust. A kis picuri kapkodva bontotta ki a meglepit, majd amikor meglátta mit rejtett a csomagolópapír, örömkönnyekben tört ki.
- Pontosan ezt akartam - szipogta, majd elmosolyodott - honnan tudtad, hogy józsaszín tütüvel kértem?
- Oh, csak csiripelte egy kis madár!
- Majd megmutatod azt a madarat? Jajj Jea, köszönöm, nincs nálad jobb testvér a világon!
Lea ezen nagyon meghatódott, a köztük lévő kapcsolat nagyon erős volt, veszekedtek néha, de 5 percnél tovább egyikőjük sem bírta haragban. Hosszú ölelés következett, majd hirtelen megszólalt az édesanyjuk az ajtóból.
- Lea drága, ha velem szeretnél kocsikázni a suliba, akkor javaslom, induljunk, mert engem vár a temérdek napi program, igaz Emy?
- Anyu, - szólalt meg hirtelen a kis prücsök - én nem kocsikázhatok vejetek? Kéjjek!
A kicsi lány elővette a legédesebb kiskutya szemeket és még vagy hatszor elmondta a „kérlek” szót. Végül Ange engedett és Emy-t gyorsan felöltöztette. Lea még megigazította haját, betett egy nagy karika fülbevalót, felvette fekete, műbőr kosztümszerű kabátját, vállára a táskáját és lement a kocsihoz, ahol már anyja és húga várták. Beszálltak és elindultak a gimi felé.
- Liu! - integetett Lea egy alacsony ázsiai származású lány felé. Fülig érő, ébenfekete haja keretezte szép arcát. Szép vágású, fekete szeme boldogan csillogott. Egy lila dzseki, mellény, napsárga pulóver, fekete csőszárú farmer és lábszárközépig érő csizma volt rajta. Táskája a lábánál volt letéve.
- Liu! Boldog névnapot, kislány!
- Jaj, köszönöm - itt fullasztó ölelés következett Liu részéről - annyira örülök, hogy felvetetted az „egyen” fülbevalót.
- Na, tessék itt az ajid!
Egy kis téglalap alakú doboz volt. De vajon mit rejt a belseje? A bársonnyal kibélelt csomagban egy ezüstös nyaklánc, arra fűzve egy kövekkel kirakott L betű volt, hátuljára gravírozva az a mondat, hogy: Örök barátok. Lea. Amikor Liu meglátta, mit véstek a fémbe, sírva fakadt. Annyira meghatódott Lea is, hogy így reagált rá barátnője. Mind a ketten könnyes szemmel néztek egymásra.
- Oh, annyira, de annyira - szipogta Liu - szeretlek. Ez, nem is tudom, mit mondjak…
- Hát, egy köszi is megteszi… - nevetgélt a „kis” vörös.
- Köszönöm!!! Nagyon. - Puszi csere, csontropogtató ölelés is járt az ajándék, illetve a köszönöm mellé. Egy ideig csendben voltak, majd tovább folytatta Liu.
- Na, és hogy van az én örök barátnőm?
- Csodásan! Képzeld, havat mondanak délutánra! Egy hó csata a srácokkal? Persze nem muszáj… - sandított fel a lányra. De látta, hogy beleegyezően bólintott.
- Na, akkor lebeszélem Tommal, Chuckkal, Bryannal és Jake-el. Oké?
- Persze, pont egy randira vágytam 4 hülye gyerekkel, akik állandóan ökörködnek, pont erre van szükségem. - vette gúnyosra a figurát.
- Miért? Velük jó csak ökörködni, nem? - értetlenkedett Lea.
- De, és erre ők mit fognak válaszolni?
És ekkor betoppant a szóban forgó négyes. Egy szőkés-barna, két barna és egy tejföl szőke hajú fiú. Az ugyanolyan színű hajúaknak egyformán barna szeme volt. Míg a sötétnek zöld a világosnak pedig fekete írisze élénken csillogott.
- Tom? - fordult oda Lea az egyik barna hajú fiúhoz, mire az bólintott. - Mit szólnál egy hógolyó partyhoz?
- Nocsak, hercegnő minket meg se kérdezel? - incselkedett a másik barna sörényű srác.
- Nem Jake, egyszerűen úgy tudtam, hogy Tom a főnök… - mondta lemondóan a „vörös dögös”.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Emy olyan aranyos (: kis sejpítőős, de úgy szereti a nővérét. Nagyon jó kezdés, gratulálok!