Ha szeretnéd, hogy a Twilight ficed vagy a saját történeted megjelenjen az oldalon, akkor a következőket kell tenned:
1. Elküldöd a történeted 1. fejezetét e-mailben a spiritbliss24@gmail.com címre. A levél tárgyához írd oda, hogy: Twilight Spirits történetírás.
2. Mielőtt az 1. pontot megtennéd, olvasd el, hogy minek kell megfelelnie a történetednek, hogy felkerülhessen az oldalra:
Legyen Twilight fic vagy teljesen saját történet (más fandom ficeit nem tesszük fel az oldalra),
A Twilight Spiritsen kívül csak egy másik honlapon lehet fent maximum az írásod.
A Merengőre feltöltött írásokat nem engedünk az oldalra, kivéve, ha félbehagyod ott a történetet, és a folytatás már csak nálunk jelenik meg.
A történeted feleljen meg az általános követelményeknek, vagyis legyen kerek, egész történet, és a magyar nyelvhelyességre és helyesírásra figyelj oda (vannak saját bétáink, akik ebben segítenek, de azért igyekezz helyesen írni).
Ha szeretnéd, hogy a rajzod, háttérképed, fejléced, vagy bármilyen más alkotásod felkerüljön az oldalra, akkor szintén küldd el a fenti e-mail címre, és a levél tárgyához írd oda, hogy: Twilight Spirits egyéb alkotások. Csak olyan alkotásokat teszünk fel a honlapra, amik maxiumum egy másik honlapon találhatóak még meg.
Avagy miért nem szeretik és miért szeretik a Twilight sagát...
Remélem, emlékeztek még Fummie cikkére, amiben összefoglalta nekünk, hogy egyesek miért is nem szeretik a Twilight saga könyveit. Nos, most következzék erre Fable válasza, azaz jöjjön a Twilight fanok visszavágása. :)
Szeretni vagy nem szeretni?
Ez itt a kérdés…
A Hamlet után szabadon – a Twilight vízpróbája
In medias res – ez egy görög eredetű szó, azt jelenti: dolgok közepébe vágó kezdés. A fogalom az ókorban leginkább csak az élőbeszédre volt jellemző, a történet-elbeszélők a színházakban azonnal a lényegre tértek a nézők ízlése szerint.
Most nekem is ez a szándékom.
Annak ellenére, hogy a Twilight az én személyes drogom, azt gondolom, abban, amit Fummie véleményezett, van igazság. Sok.
Hangsúlyozom, bizonyos szinten egyetértek az általa felhozott érvekkel, melyek szerint a Twilight népszerűsége kevés ahhoz, hogy üdvösségre jusson. De most minden állítást meg fogok kontrázni a magam módján, belefonva abba szerkesztőtársam megállapításait azért, mert az a bizonyos mégiscsak bizonyos, és én rajongom ezt a regényfolyamot.
Kezdem azzal az állítással, ami leginkább ’megütötte’ a szememet:
1.A Twilight tömegcikk. – Igen, az, kész jelenséggé nőtte ki magát. Talán már több a ’követője’, mint némelyik sztárnak, aki régóta a pályán van és lepakolt pár dolgot az asztalra. Ez a szép a szerelemben: egyetemes. Amikor kínaiban vásárolok ruhát, mindig az jut eszembe, amit néha sznobizmusból kijelentünk: tucatáru, holnap valószínű szembejön velem az utcán. Ezen viszont már rég túl vagyok: nem érdekel, mert rajtam úgyis másképp áll, nem vagyunk egyformák. Vagyis, a Twilightra kivetítve: nem bánom, ha olyanok olvassák, akiknek a helyesírásuk is kívánni valót hagy maga után, az a lényeg, hogy én megtaláltam benne önmagam.
Következő:
2.Austen (=) Meyer? - Ki szereti, ha a testvéréhez hasonlítják? „Ő olyan szép, te miért nem vagy az?” Vagy: „Te olyan szép vagy! Ő miért nem az?” Brrr. Vannak testvéreim és nagyon szeretem mindkettejüket, ha dicsérik őket, dagad a mellem. Most nem erről beszélek: a testvérek is különbözhetnek, sőt! Azok különbözhetnek csak igazán. Van értelme az egyenlőségjelnek kettejük között? Nincs. Nem jó dolog a másik árnyékában élni, semmilyen módon sem. Itt jön a twilightos variációm: miért kellene a 21. században belekeverni ’Austent Meyerbe’? Más világot élünk, mások az igényeink. A polcomon jól megférnek egymás mellett a két írónő könyvei, még eddig nem vettem észre, hogy összevesztek volna. Hogy van-e irodalmi értéke ennek a vámpíros regénynek? Nem most fog elválni. Majd száz év múlva, mert ugyebár, a jó bornak is meg kell érnie.
3.Arra, hogy nem Steph találta ki a vámpírokat. - Bizonyosan így van, DE általa váltak szerethetővé. Minden embernek van sötét oldala: mint a Holdnak. Jusson eszetekbe a Jin és a Jang egysége, vagy csak egyszerűen a vízé és a tűzé. Isten sem létezik ördög nélkül. A világot a ’két oldal egyensúlya’ tartja fönt. Állítólag. Ámen. Na már most, vegyük úgy, hogy Bella a jó, Edward a rossz énünk: Bella ugyanakkor egy kicsit rossz akar lenni (ez elég idétlenül hangzik, tudom: értem ezalatt hogy vámpír akar lenni, mindenáron), Edward pedig jó. Hopsz, máris megjelenik a harmóniára való törekvés!
Talán azzal, hogy Edward mégsem annyira gonosz, mint amilyennek egy vérszívót képzelünk, Bella pedig megpróbálja átlépni a határokat, mi, könyvmolyok is bátrabban szembesülünk a bennünk kavargó ellentétes érzelmekkel. Elvégre én ezt a mondatot találtam valamelyik okos tanulmányban: ’az olvasás arra jó, hogy az ember feloldja a lelkében lévő szorongásokat’. Még ha nem is tudjuk, hogy léteznek, azért azok ott vannak, valamilyen formában, kicsiben vagy nagyban, de egy jó regény – jelesül a Twilight - mindenre gyógyír lehet.
Mielőtt kiverném a mai filozofálási-index biztosítékát: minden jóban van valami rossz, és minden rosszban van valami jó, bennünk is, emberekben, lehet, hogy a Twilight segít ezt elfogadni. Persze, akinek nem inge… :)
Most már rövidre fognám a regényem végét:
-Bella szerintem minden, csak nem tökéletes: akkor nem botlana úton-útfélen, Edward pedig szereti, még jó, hogy számára a lány A tökéletes.
-A szerelem szükséges a létfenntartáshoz - ezt magam is tapasztalom a saját bőrömön J - tehát Bellában igenis van túlélési ösztön!
-Hol olvastátok a könyv lapjain, hogy csak fiataloknak szól?? Vajon tudja ezt az a hatvan éves nagymama, aki az interneten azt írta, neki nagyon tetszett a Twilight?! Biztosan. De azért tovább rajong érte!
-Van A pontból B-be lépés: Bellának a Saga végére saját családja lesz, és az mindennél fontosabbá válik számára - ergo, megvan a jellemfejlődés is, mit nevezünk annak, ha nem az anyaságot?
-A New Moonban olvastam az egyik legszebben megfogalmazott szerelmi vallomást: „Hibátlan egész voltam - nem gyógyult, hanem inkább "soha-meg-nem-sebzett"." NM 471 p. Nem kellett nagy szókincs ahhoz, hogy végigsírjam az oldalt, ahol ez a mondat leíródott. Ettől függetlenül az irodalomtanár ismerősöm is elismerte, a szerelmes részek nagyon szépen ki vannak dolgozva.
Végül, és utolsó sorban:
-Bár sok-sok ilyen unaloműző könyv lenne a piacon!!!! Várom az ajánlásokat! :-)
Semmi nem tökéletes, a Twilight sem az. Profánul hangzik, de a lényeg az: lehet szeretni a hibáival és nem szeretni a hibái miatt, mindettől függetlenül el kell ismerni, hatással van a vámpír történelemre, ha tetszik, ha nem. Rólunk, twilighterekről nem is beszélve!
Enci készített nekünk egy vicces képregényt (a képre kattintva és az extráknál megnézhetitek nagyobb méretben is). :) Mondjátok el a véleményeteket róla, kérlek! Köszönöm. :)
Alice látomásaihoz az Extrák menüpontba feltettem két órarendet, amit Aszi készített. Használjátok őket egészséggel, és osztályozzátok Aszi munkáját! :)
Temérdek bizonyítékát találjuk ennek az állításnak az Interneten, és ugyancsak bizonyítékul szolgál erre közös oldalunk is, amely a regény – és az abból készített film – után kapta a nevét: jelesül Twilight Spirits, azaz Twilight lelkek.
Ez a két szó egymás után, jelentést hordoz számunkra. Mégpedig azt, hogy megtaláltuk a saját, személyes „Harry Potterünket”; összeköt bennünket egy történet, amelyet mindannyian „feltétel nélkül és gyógyíthatatlanul szeretünk”.
Több barátot és kedves ismerőst köszönhetek közvetetten tulajdonképpen magának Stephenie Meyernek. Ezúton is köszönet érte!
Bellával is „miatta” találtunk egymásra. Ő naplót ír az Interneten. Ami nem Twilight rajongói oldal, bár Bells maga is rajongója a Sagának. A neve pedig nem „művésznév”: a szüleitől kapta az Izabella nevet, másodikként. Talán mondhatná, a név kötelez. És valóban, ahogy egy kicsit megismertem, úgy éreztem, nem véletlenül szereti annyira névrokona karakterét.
Sokan akkor ismerkedtek meg a sorozattal, amikor az megjelent hazánkban. Te mikor találkoztál először a Twilight sagával? Mi az, ami megfogott benne?
Sokáig nem ismertem a sorozatot, már Magyarországon is hatalmas siker volt, mikor elolvastam. Talán Bella karaktere az, ami a legjobban megfogott, hiszen sok közös tulajdonságot fedeztem fel kettőnk között.
Nagyon megoszlanak a vélemények arról, hogy melyik a legjobb rész a négy közül. Melyik a te kedvenc részed, és miért?
Nincs kedvencem. A négy könyv együtt adja ki az egészet, együtt az igazi. Ha mindenképpen választanom kellene, akkor talán a New Moon az, ami egy kicsivel jobban tetszett a többinél, mert rengeteg érzést felvonultat az írónő, és teljesen beleélhettem magam.
Ahogy elolvasunk egy könyvet, akaratlanul kedvencünkké válik egy szereplője. Miért áll annyira közel hozzád Bella alakja?
Bellával rengeteg közös tulajdonságunk van, a közös néven kívül is. A visszafogottságon, az ügyetlenkedésen és a „csendben szenvedésen” kívül is, még rengeteg apróság. Egyébként szerintem, Bella karakterébe bárki bele tudja élni magát, ezért is ő a nagy kedvenc.
A Sagából hamarosan elkészül a harmadik résznek is, az Eclipse-nek a filmes adaptációja. Mi a véleményed a főszerepeket játszó színészekről? Van olyan, akivel nem sikerült megbarátkoznod?
A szereplők tökéletesen összeválogatott színészek. Még a negatív karaktereket is jól eltalálták, pedig azokkal szemben igazán kritikus szoktam lenni. Mindenkire illik a ráosztott szerep.
Te hogyan fordítanád le a harmadik könyv, az Eclipse címét magyarra: Holdfogyatkozás vagy Napfogyatkozás?
Én a Holdfogyatkozás mellett vagyok egy elmélet alapján, mely szerint, Stephenie Meyer az éjszaka állomásaiként képzelte el könyveinek címét.
Van-e olyan könyv, amely hasonlóan nagy hatással volt rád, mint a Twilight? Ajánlanád nekünk egy pár szóval?
Rengeteg könyvet olvastam már, és rengeteg könyv megfogott, de ha már Twilight, akkor az Üvöltő szeleket ajánlom, hisz ennek a regénynek a címe többször feltűnik a könyvben. Nem mondom, hogy könnyű megérteni a bonyolult kapcsolatokkal teli regényt, de mindenképpen érdemes elolvasni.
Szerinted mi az, ami egy vámpírt boldoggá tehet, amiért érdemes „holtában is élnie”?
Szerelem. Egyértelmű, és ez a regényben is kiderül. Az egyetlen olyan érzés, amit még a halál sem tud megszüntetni.
Miért szeretjük azokat a sztorikat, amelyekben ezek a különleges képességekkel megáldott fantázialények szerepelnek?
Szerintem mindenki vágyik arra, hogy valami természetfeletti képessége legyen, amivel kitűnhet a tömegből, és talán ezek a regények segítenek abban, hogy ha csak egy kis időre is, de beleélhesse magát egy olyan világba, ahol ezek a dolgok léteznek. A Twilight pedig kitűnő példa erre, hisz amíg az olvasó a kezében tartja, addig biztosan nem unatkozik.
AJÁNLOM AZ OLDALT
